Jedliktől Davenportig: az elektromos autó úttörői

Az elektromobil "születési anyakönyvi kivonatát" nem Los Angelesban vagy Detroitben írták alá, ahogy sokan hiszik, hanem egy magyar gimnázium fizikatermében, egy holland egyetem laboratóriumában és egy vermonti kovácsműhelyben. 1828 és 1835 közötti hétéves, rövid időszakban három különböző férfi egymástól tudomást nem véve ugyanarra a kérdésre kereste a választ: Az elektromosság képes-e mozgatni egy járművet? A kérdésre adott válasz igen volt - de e kísérletek mindegyike modellméretben maradt, és nem a motor, hanem az akkumulátor állította meg mindet. Ezért nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy ki készítette az első elektromos autót: éppen e három kísérlet nagyon eltérő jellege miatt.
Ányos Jedlik és az 1828-as modell: A háromkomponensű első DC-motor
Ányos Jedlik 1800. január 11-én született Szimőn, és élete nagy részét bencés szerzetesként és fizikatanárként töltötte. Hans Christian Ørsted 1820-ban bemutatott felfedezése, miszerint kapcsolat van az elektromos áram és a mágnesség között, az elektromágneses forgómozgás problémája felé irányította. 1827-ben kezdett kísérletezni elektromágneses forgó eszközökkel a győri gimnáziumban, 1828-ban pedig bemutatta az első készüléket, amely egyetlen testben egyesítette a ma egyenáramú motornak tekintett három fő alkotóelemet - az állórészt, a forgórészt és a kommutátort. A prototípusban mind az álló, mind a forgó alkatrészek elektromágnesesek voltak; vagyis ez nem játék, hanem a modern DC-motor teljes vázlata volt.
Jedlik ezzel a motorral kis modellautót és modellmozdonyt hajtott meg. Ezért az elektromos járművek történetét sokszor 1828-tól számítják. Mégis van egy bizonytalanság, amelyen érdemes elgondolkodni: Jedlik találmányát évekkel később jelentette be, füzetében található feljegyzések pedig lehetővé teszik, hogy a valódi dátum 1827 vége és 1828 eleje között változzon. A füzetében a motort úgy írta le, mint egy elektromos áramot vezető huzal folyamatos forgását egy hasonló elektromágnes körül - mérnök szemmel nézve ez egy lenyűgöző kivonat, amely egyetlen mondatban ragadja meg a forgó villamos gép lényegét.
Jedlik elsőbbségének elfeledtetése nem műszaki, hanem bürokratikus okokra vezethető vissza. Munkáját nem publikálta elég korán; bár a dinamo alapját jelentő öngerjesztés elvét körülbelül 1861-ben fogalmazta meg, ugyanezt az elvet csak hat évvel később jelentette be Siemenshez és Wheatstone-hoz képest, ezért a dinamo feltalálása Siemens nevével került a történelembe. A budapesti Iparművészeti Múzeumban őrzött, 1828-as elektromotor és használati útmutató ma is tökéletesen működik - ez a prototípus mérnöki érettségének legkézzelfoghatóbb bizonyítéka.
Kiemelt események
- 1828: Jedlik bemutatta az első, állórészt, forgórészt és kommutátort tartalmazó DC-motort, és modellautót hajtott meg vele.
- 1835: Stratingh és Becker Groningenben megépítette az elsődleges elemekkel mozgó, kis méretű elektromos járművet.
- 1834: A vermonti kovács Thomas Davenport Amerika első DC-motorját egy 1,2 m átmérőjű körpályán közlekedő modelljárműben használta.
- Az újratölthető akkumulátorra azonban csak 1859-ben került sor; mindhárom úttörő járműve elsődleges akkumulátorokra korlátozódott.
Stratingh és Becker: Az első valódi elektromos jármű Groningenben
Sibrandus Stratingh (1785-1841) a Groningeni Egyetem kémiá- és technológiaprofesszora volt, és az elektromosság előtt a gőzzel foglalkozott; 1834-es kísérleteinek egyike olyan merész próbának számított, mint gőzjárművét a Groningen utcáin vezetni. A gőz járműhasználatban mutatkozó nehézségei alternatívák keresésére ösztönözték, és hangszerkészítő mestersegédjével, Christopher Beckerrel együtt 1835-ben elkészítettek egy akkumulátorcellákkal működő, kis méretű elektromos autót. Ez a jármű, amely Michael Faraday által kidolgozott elektromágneses elveket alkalmazott, bár csak modellméretben, az első, saját erejéből kerekein mozgó elektromos járműként tartják számon.
A részletekbe való belemerülés árnyalja a történelmet: egyes források ezt a járművet 1836-ra datálják, de a főáramú elfogadás 1835. Ami még fontosabb, a jármű energiaforrása volt a kulcskérdés. Stratingh és Becker járműve elsődleges cellákkal működött - azaz nem újratölthető, kimerülés után kidobandó akkumulátorokkal. A jármű mozgott, de az energiatárolás problémája az elején megoldhatatlannak bizonyult, és Stratingh nem tudta továbbvinni ezt a kutatást: 1841. február 15-én elhunyt. Az eredeti jármű ma a Groningeni Egyetem múzeumában látható; a járművön egy replikát is később készítettek, amely dokumentálásra került.
Thomas Davenport: A kovácsműhelyből a körpályás elektromos járműig

A harmadik úttörő egyik egyetemhez sem tartozott. Thomas Davenport (1802. július 9. - 1851. július 6.) a Vermont állambeli Brandon városában dolgozó kovács volt. Feleségével, Emilyvel együtt 1834-ben elkészítette Amerika első egyenáramú elektromos motorját, és még ugyanabban az évben ezt a motort egy, a sínen keresztül áramot kapó modell elektromos autó meghajtására használta. A jármű egy körülbelül 4 láb (1,2 m) átmérőjű körpályán forgott; ez az első dokumentált elektromos vasúti példa.
Davenport munkáját az európai társaitól eltérő úton szentesítették: találmányát 1837. február 25-én szabadalmaztatta. A motora később megalapozta a villamosok villamosítását, és Davenport nyíltan az elektromos villamos eszméjét célozta meg. Érdekes történelmi visszhangként egy kovácsnak ez a teljesítménye annyira feledésbe merült, hogy egy újság pontosan 80 évvel később, 1921-ben közölt cikket, amely emlékeztetett arra, hogy a vermonti kovács működő elektromos vasúti modellt fejezett be. A szabadalom megszerzése biztosította, hogy Davenport munkája - Jedlikkel ellentétben - saját hazájában dokumentálva maradjon - mégis az elektromos jármű közös emlékezetébe csak egy évszázaddal később tért vissza.
Az úttörők összehasonlítása: Három ország, három megközelítés
| Úttörő | Év | Hely | Működés | Méret |
|---|---|---|---|---|
| Ányos Jedlik | 1828 | Győr | Saját DC motorral működő modellautó | Modell |
| Thomas Davenport | 1834 | Brandon, Vermont | 1,2 m körpályás elektromos jármű | Modell, 1837-ben szabadalmaztatva |
| Stratingh és Becker | 1835 | Groningen | Elsődleges akkumulátorokkal működő elektromos jármű | Kis méret |
Ez a három sor egymás mellé helyezése egy elsőbbségi vitát is tisztáz. Jedlik a legkorábbi motort és modelljárművet készítette; Davenport az amerikai kontinens első DC-motorját és az első dokumentált elektromos vasúti kísérletet hozta létre; Stratingh és Becker pedig saját akkumulátorukkal hajtott, valószínűleg az első igazi elektromos járművet alkotta meg. Az állítások nem ellentmondanak egymásnak - különböző meghatározásokra, különböző elsőbbségekre mutatnak rá. Eközben az elnevezések listája nem ér véget ennyivel: Felhoz egy durva elektromos autót is, amely állítólag a skót Robert Andersoné, de a történelmi források között a dátum 1832 és 1839 között bizonytalanul változik; A holland Robert Davidson pedig 1837-es modellű mozdonyával és az 1842-ből származó Galvani nevű mozdonyával ugyanannak az időszaknak a negyedik jelentős alakja.
Mindent Megállító Probléma: Miért Késett a Hordozható Akkumulátor?
A három úttörő járműveinek közös gyengesége egy korszakos technológiai küszöb volt: egy használható, újratölthető akkumulátor még nem létezett, és csak 1859-ben jelenne meg. A kor akkumulátorai egyszerre voltak nagyok és nehezek, kapacitásuk nagyon korlátozott volt, és a hatótávolságot is korlátozták. A legjobb adat arra, milyen forró volt a helyzet, Davidson 1842-es Galvani mozdonyából származik: az akkumulátorban lévő cink felhasználása körülbelül negyvenszer drágábban került volna ki, mint ugyanazon energia előállítása szénelégéssel. Ez az egyensúly az akkumulátoros mozdonyt gazdaságtalanná tette - sőt a gőzmérnökök versenytámogató aggodalma ahhoz vezetett, hogy a Galvani menedékében szétszedték.
A probléma nem volt olyan jellegű, amelyet egyetlen találmánnyal meg lehetett volna oldani. Még Thomas Edison is megpróbált alternatívát fejleszteni a nehéz és esetlen ólom-savas akkumulátorokra, de nem járt sikerrel; ez a kudarc saját elektromos autóprojektjének folyamatos halogatásához vezetett. A század elején gyártásba került elektromos autók korlátozott távolságot tettek meg a töltések között, karbantartást igénylő, gyorsan elhasználódó akkumulátorokkal és a tartalék energia szállításának praktikusságának hiányával kellett megküzdeniük - vagyis arra a kérdésre, hogy miért voltak sikertelenek az első elektromos autók, a válasz nem a motorban, hanem az energiatárolás évszázados késésében rejlik.
Szellemi Örökség: A Modern Elektromos Autóig Vezető Vonal
Az 1828 és 1835 közötti három kísérlet mindegyike modellméretű volt, és egyik sem szállított utast. A pénzügyileg életképes elektromos vontatás csak az 1860-as években vált lehetővé a dinamó feltalálásával és tökéletesítésével - vagyis a történet első fele a motor, második fele a tárolás története. Jedlik állórész-forgórész-kommutátor hármasa ma is minden DC-motor sémája; Davenport 1837-ben szabadalmaztatott motora a villamosok villamosításának eszmei őse; Stratingh és Becker járműve pedig a járműként való elektromos utazás első lépése.
A kérdésre, hogy ki készítette az első elektromos autót, az őszinte válasz ez: Jedlik a motort, Davenport az első amerikai alkalmazást, Stratingh és Becker pedig a járműformát hozta létre - és mindháromnak mai értelmét az az alapvető tanulság adta, amely a modern elektromos autót lehetővé tette: hordozható energiatárolás nélkül nincs jármű. Ez a tanulság a lítiumion-korszak elektromos autóira is ugyanúgy érvényes; csak a kémiai akkumulátor változott, az egyenlet felépítése nem.
Források
- Ányos Jedlik - Wikipedia
- History of the electric vehicle - Wikipedia
- Thomas Davenport (feltaláló) - Wikipedia
- Thomas Davenport | Britannica
- Thomas Davenport - Edison Tech Center
- A világ első elektromos autója | University Museum Groningen
- History of Electric Vehicles II - ElectricVehiclesNews.com
- Az első elektromos autó 80 éve járt - NYT archívum (1921)
- Mikor készült az első elektromos autó? - Historyhit
- Az elektromos autó elveszett története - The Guardian (2021)