Wehrleintől Häkkinenig, a DTM legendás versenyzői

Ha a DTM legendaább pilótáira gondolunk, először Bernd Schneider jut eszünkbe: öt bajnoki címmel ő a "Mister DTM" cím birtokosa. Mellette ott van Mika Häkkinen, aki a Formuláéra 1-ből érkezve második karriert épített fel Németország szülött versenysorozatában, Pascal Wehrlein, a történelem legfiatalabb bajnoka, valamint a három bajnoki címet szerzett René Rast. Íme egy útmutató azokhoz a pilótákhoz, akik 1984-től napjainkig nyomot hagytak a DTM-ben - karriereikkel, máraváltásaikkal és felejthetetlen korszakaikkal.

A kezdetektől az aranykorig: a sorozatot meghatározó első nevek

A DTM, azaz a Deutsche Tourenwagen Meisterschaft 1984-ben indult el. És maga a kezdet is igazi motorsportos humor volt: az első bajnok, Volker Strycek az adott szezonban egyetlen futamot sem nyert meg! Az a tény, hogy BMW 635 CSi-jével következetes eredményeket gyűjtve a bajnoki címet trófeává alakította, jól mutatja, mennyire más rendszert képviselt a klasszikus DTM. Az első verseny győztese Harald Grohs volt, és azokban az években Hans-Joachim Stuck és hasonló nagy nevek határozták meg a rajtrács színvilágát.

Majd eljöttek a kilencvenes évek, és a sorozat teljes mértékben csatatérré alakult. BMW E30 M3, Mercedes 190E és Audi V8 hármasának küzdelme a FIA Class 1 szabályok megjelenésével tovább kiéleződött. Az "érintés" többé már nem verseny volt, hanem szinte ütközési sport: Klaus Ludwig, Roland Asch, Bernd Schneider és Nicola Larini és hasonló nevek minden kanyarba hajtáskor vállalták az ütközést. Ludwig abban a szezonban, amikor 190E-vel megszerezte második bajnoki címét, 16 futamgyőzelemmel szinte szétszórta a mezőnyt. Ugyanebben az időszakban a Mercedes és a BMW M3 Sport Evolution pilótái - Johnny Cecotto is beleértve - fejjel-fej mellett versenyeztek egymással.

Ezt az aranykort 1996-ban a magas költségek miatt megszakították; a rövid életű nemzetközi ITC kaland sem hozta meg a folytatást. De a DTM név olyan erős volt, hogy a sorozat 2000-ben a Hockenheimringen "új DTM"-ként újjászületett. Az első futamot és az első bajnoki címet a Mercedes nyerte - éppen ott játszódott a nagy visszatérés színtere.

Bernd Schneider: Miért mondják rá, hogy "Mister DTM"?

Ha a DTM minden idők legjobb versenyzőjéről kell vitatkozni, a válasz legtöbbször ugyanaz a név: Bernd Schneider. Ennek az embernek a története olyan karrierívet ír le, amely egymaga egyesíti a sorozat két külön korszakát. 1992-ben csatlakozott a Mercedes-AMG családjához, 1995-ben AMG C-Class -sal megszerezte első bajnoki címét. Amikor aztán a sorozat bezárt, majd 2000-ben visszatért, Schneider is a volánnál ült - és szinte megnőtt.

Az új sorozatban 2000-ben, 2001-ben, 2003-ban és 2006-ban lett bajnok, ráadásul második helyezéseket is hozzátett. Öt bajnokságával máig nincs senki, aki közel kerülhetne ehhez a számhoz. Mi teszi Schneidert ennyire különlegessé? Szerintem a számokon túl az, hogy egyszerre tudott azonos tempóban alkalmazkodni a klasszikus korszak vad szelleméhez és az új korszak fegyelmezett sprintjéhez. Ha egy ilyen pilótát a mai rajtrácsra tennél, valószínűleg ma is csinálná a dolgát. Az pedig, hogy pályafutása csúcsát 2006-ban az ötödik címmel koronázta meg, tiszta forgatókönyv - ötös szám, öt bajnokság.

Az F1-ből érkezők: Häkkinen és az újjászületés története

Most pedig sorra kerül, szerintem, a DTM-történelem legszebb érzelmekkel teli fejezete: Mika Häkkinen. A kétszeres F1-világbajnok Őrült Finn nyugdíjazása után 2005-ben a HWA/Mercedes színeiben csatlakozott a DTM-hez. És meglepetés: már csak a harmadik versenyét nyerte meg! Az F1 arisztokratájából túraautó-pilótává válás korántsem egyszerű - nehéz autók, zsúfolt rajtrács, olyan világ, ahol az érintkezés normálisnak számít. De Häkkinen a DTM-ben 31 versenyen 3 győzelmet, 3 pole pozíciót és 8 dobogós helyezést gyűjtve bizonyította, hogy komolyan veszi a dolgát.

2006-ban egy McLaren-teszten vett részt, de mivel nem lett belőle F1-visszatérés, 2007 végén felhagyott a professzionális motorsporttal, és a Mercedes-Benz nagykövete lett. Egyébként egy kis érdekesség: az F1-ből a DTM-be váltók listája meglehetősen hosszú - David Coulthard, Jean Alesi, Ralf Schumacher, Heinz-Harald Frentzen, Robert Kubica és Allan McNish olyan nevek is kipróbálták. Néhány kommentárban ezeket a váltásokat még "kiábrándulások szöveteként" is emlegetik; épp ellenkezőleg, Häkkinen és Wehrlein példái bizonyítják, hogy a megfelelő pilótával ez a sorozat mennyire komoly színtér.

Az új generáció sztárjai és felejthetetlen bajnokságok

Az új DTM bajnokainak galériája elég színes, és minden név egy-egy korszakot képvisel. Íme egy válogatás abból a galériából:

• Laurent Aïello (2002): Az Abt csapatával Audi TT-R vel érkezett, látott, győzött.
• Mattias Ekström (2004, 2007): Az Audi gyári csapataként az első évében megszerezte a bajnoki címet.
• Timo Scheider (2008, 2009): Az Audi egymást követő dominanciájának építésze.
• Paul di Resta (2010): A kor legfiatalabb bajnoka; Mercedes-színekben törte meg az Audi három szezonos uralmát.
• Marco Wittmann (2014, 2016): BMW M4 DTM del két cím; első győzelmét a 2014-es szezonnyitón szerezte.

A gyártók oldala is érdekes kört tett meg: az Opel 2005 végén költségek miatt visszavonult, a BMW pedig 2012-ben, pontosan 20 év után tért vissza - és az első évében egyszerre nyerte meg a pilóták, csapatok és gyártók bajnokságát. Egy ilyen visszatérési teljesítmény nagyjából olyan, mintha valaki két évig kihagyná a kosárlabdát, majd az első meccsén bajnok lenne!

Rekorddöntő Rast és a kritikus küszöb

René Rast hiszét külön bekezdéssel tartozom. Ez a férfi 2018-ban megdöntötte a legmagasabb egymást követő DTM-futamgyőzelem rekordját, 2020-ban pedig majdnem megismételte ugyanezt. Három versenyzői bajnoki címével és 24. győzelmével a DTM történetének legsikeresebb Audi-gyári versenyzőjeként vonult be a történelembe. Ma is rajtrácson van - a 2026-os szezonban háromszoros bajnokként versenyez. A versenyzésben Roger Federer-stílusú, nyugodt, de óriási stabilitás.

Pascal Wehrlein: A történelem legfiatalabb bajnokának útja

Most adjuk át a reflektorfényt Pascal Wehrlein nekünk. Wehrlein, a DTM történetének legfiatalabb futamgyőztese 2015-ben a Mercedesszel mindössze 20 évesen világbajnok lett. Ez a két rekord egyszerre - egyrészt a fiatalság, másrészt a bajnoki cím - azonnal sztárrá tette. Ezt követően 2016-2017-ben az F1-be igazolt, ahol 39 Nagydíjat futott, de 2018 végén távozott a Mercedes-programtól.

És mi történt ezután? Itt jön a szép rész: a Porschéval átment az elektromos Formula E-be, és világbajnok lett - majd 2026 augusztusában Londonban másodszor is megszerezte a világbajnoki címet. Vagyis a DTM legfiatalabb bajnoka olyan névként vonult be a történelembe, aki két különböző szakágban is a világ csúcsára jutott. Minden fiatal pilótának, aki a DTM-t kilövőállásnak látja, elmesélem Wehrlein történetét: innen fel lehet szállni.

Márkaháborúk és a technológiai átalakulás

A DTM-versenyzők történetét lehetetlen elválasztani a járműtechnológiától. A klasszikus korszak harcosai után elérkezett a sziluett-korszak: hátsókerék-meghajtású autók, először 4.0 literes V8-as motorokkal (460 LE; 2017-18-ban 500+ LE; 2019-ben push-to-pass-szel együtt 610 LE), majd 2019-20-ban 2.0 literes turbós soros négyhengeres egységekkel (580 LE + 60 LE push-to-pass). A 0-100 km/h gyorsulás a V8-asoknál nagyjából 2,6 másodperc, a turbósoknál 2,8 másodperc volt; a maximális sebesség 280-ról 300 km/h-ra nőtt. A DRS-t 2013-ban az F1-hez hasonlóan vezették be, a HANS-eszköz pedig 2002 óta kötelező volt. Ezek az autók gyakorlatilag prototípusnak számítottak; a Class 1 technológia drágasága pedig végül meghatározta a sorozat sorsát.

A Mercedes 2018 végén távozott, az Audi 2020-ban vonult vissza, ezzel lezárult a Class 1 korszaka, és a sorozat 2021-ben áttért a GT3-formátumra. Ez az átmenet vitathatatlan: kevesebb lett a gyártó, a név megmaradt, de a rend teljesen megváltozott. Másrészt viszont nőtt a mezőny stabilitása és a márkák sokszínűsége - a 2026-os szezonban 21 autó és 8 különböző márka versenyez; a McLaren és a Lamborghini 2024-ben csatlakozott, 2025-ben pedig visszatért az Aston Martin és a Ford Mustang GT3. Ráadásul a GT3-as autók most a DTM leggyorsabb konfigurációjában, azaz minimális korlátozással és súlyzal futnak. Ezek az autók 500 000-850 000 eurós ársávban vannak - ez komoly pénz, de a Class 1 prototípusokhoz képest még mindig elfogadhatóbb.

A legendák öröksége a 2026-os szezonban

A mai rajtlistén a múlt nyomai még mindig láthatóak. René Rast a három bajnoki címével versenyez; ott vannak tapasztalt nevek, mint Mirko Bortolotti, Thomas Preining és Timo Glock; Kelvin van der Linde visszatért, és olyan új sztárok csatlakoztak, mint Jack Aitken az Emil Frey Ferraritól és Jordan Pepper a Grassertől. A tavalyi bajnok, Ayhancan Güven is a Manthey-vel védi a címét; 2025-ben a konstruktőri bajnokságot a Mercedes-AMG, a csapatbajnokságot pedig a Manthey EMA nyerte. A versenyformátum is egyértelmű: 55 perc plusz egy kör, szombaton egy, vasárnap két kötelező boxkiállással.

Az én kedvenc részletem pedig ez: egy sorozat, amely 1984-ben a győzelem nélküli bajnokkal, Strycekkel kezdődött, kinevelte az öt címest Schneidert, az F1-es legendát Häkkinent és két világbajnoki címet szerző Wehrleint. Szerinted melyik név kerül erre a listára 2030-ban? Én már Rast-ra szavaztam, de ezen a rajtlistén bármi megtörténhet - a DTM történetében mindig a legváratlanabb név nyúlt a bajnoki címért.

Források

• Deutsche Tourenwagen Masters
• Bernd Schneider (autóversenyző)
• Mika Häkkinen
• Pascal Wehrlein
• Pascal Wehrlein Formula E világbajnok lett - Porsche Newsroom
• Minden idők 10 legnagyobb DTM-versenyzője - rangsorolva
• Hogyan lett Bernd Schneider a DTM valaha volt legnagyobb versenyzője
• René Rast megszerezte harmadik DTM-címét
• DTM: kettős győzelem, DTM-rekord és mérföldkő Zandvoortben - BMW Group Press
• 2026-os DTM-felállás: mind a 21 versenyző az új szezonra
• Galéria: 34 év csodálatos DTM-győztes autói
• A csalódások kárpitja - minden F1-ből DTM-be igazolt versenyző rangsorolva
• DTM-történet: 1984-as szezon, 1. rész
• Pascal Wehrlein: mennyire jó valójában a Mercedes új sztárja?