Andrettitől Castronevesig, az IndyCar legendás versenyzői

Amikor az IndyCar legendás versenyzőiről esik szó, eszünkbe jut többek között A.J. Foyt, Mario Andretti, Al Unser és Rick Mears - mindannyian négy Indy 500 győzelemig jutottak; napjainkban pedig Hélio Castroneves és Josef Newgarden jön szóba. Ez az útmutató az amerikai nyílt kerekű versenyzés legendáit nem bajnoki címeik, hanem stílusuk, korszakuk és hagyatékuk alapján mutatja be.

Ki az IndyCar legendás versenyzője? Pontosan itt kezdődik a vita

Előbb tegyek fel egy kérdést: kit mondanál "a legnagyobbnak" - azt, aki négy Indy 500-at nyert, majd a NASCAR-ban győzelmet győzelemre halmozott, vagy azt, aki a világ legkeményebb versenyszámaiban szedte egymás után a bajnoki címeket? Pontosan ez teszi ilyen szórakoztatóvá az IndyCar történelmét - hogy nincs rá egyszerű válasz.

Egyes történésszek kifejezetten A.J. Foytot mondják: az Indy 500-on több győzelme van, mint Mario Andretinek (4-1), több IndyCar- és NASCAR-győzelmet szerzett összesen (67 a 52-vel szemben). De egy részletet ne hagyj ki: Foyt sosem versenyzett világbajnokságért. Mario viszont 1978-ban a Formula 1 csúcsára jutott. Vagyis az összehasonlítás olyan, mintha almát hasonlítanánk körteihez - mindkettő nagyszerű, csak különböző módon. Mario erre adott válasza szerintem lezár minden vitát: "A mai bajnokok tegnap nyernének, a tegnapiak ma. Nincs olyan, hogy 'ez a korszak jobb'."

A.J. Foyt: Senki nem versenyzett nagyobb változások korszakában

Hadd mondjak el egy hasonlatot Foyt karrierjének bemutatásához: gondolj úgy rá, mintha valaki ugyanazt a munkát végezte volna a tárcsás telefonok korától az okostelefonok koráig. Első Indy 500-ára 1958-ban nevezett, amikor a sebességek óránként nagyjából 143 mérföldet tettek meg; utolsójára pedig 1992-ben, egy olyan korszakban, amikor a sebességek óránként 223 mérföldre szöktek fel. Gondolj bele a köztes technológiai forradalomba - senki nem maradt ilyen hosszan a csúcson ekkora változások közepette.

A számok elképesztőek: 67 Champ/Indy car győzelem hét nemzeti bajnoki cím. Első négy Indy 500 győzelmét 1961-ben, 1964-ben, 1967-ben és 1977-ben szerezte. Van egy rekordja is, ami szinte lehetetlen megismételni: ő az egyetlen versenyző, aki megnyerte az Indy 500-at, a Daytona 500-at, a 24 Hours of Le Mans-t és a 24 Hours of Daytona-t. Ne kérdezd, hogy oválon, aszfalton vagy hosszú távú versenyeken - mindegyiken nyert.

Versenyzőből csapatépítő lett

Foyt nem elégedett meg a volánnal. 1965-ben, 30 évesen megalapította saját csapatát, és pilótaként két Indy 500-öt (1967, 1977) és három IndyCar-bajnokságot (1967, 1975, 1979) nyert. Ez azt jelentette, hogy a versenyző a saját autója mérnöki munkájával és stratégiájával is foglalkozott - mintha egy diák megírná a vizsgát, és elvállalná a könyv nyomdai kivitelezését is. A csapat a család kezében maradt, amikor Larry Foyt 2006-ban csatlakozott, 2015-ben pedig a csapat elnöki pozíciójába emelkedett, és 2026-ban ünnepli hatodik évtizedét.

Mario Andretti: A 20. század versenyzője

Ha megnézzük Mario Andretti pályafutási statisztikáit, alig hiszünk a szemünknek: az IndyCar-ban 52 győzelem, 65 pole pozíció, 141 dobogós helyezés. A nagy bajnokságokban összesen 109-111 siker. Négy nemzeti bajnoki cím, 1969-es Indy 500-győzelem, 1978-as Formula 1-es világbajnoki cím, ráadásul egy Daytona 500- és egy 24 órás Daytona-győzelem. Ez a sokoldalúság olyan, mintha valaki úszásban, futásban és kerékpározásban is olimpiai aranyat nyerne.

Van egy rekordja, amely szerintem sokkal jelentősebb: Mario az egyetlen, akit három különböző évtizedben (1967, 1978 és 1984) választottak meg "Amerika év versenyzőjének". Vagyis karrierje elején, közepén és végén is mindig az ország legjobbjának tartották. A szavazások végül a "20. század versenyzője" címet is zsebre tette - és ez a cím, véleményem szerint, a Foyt-vitában felhozott "nincs világbajnoksága" kifogásra adott legerősebb válasz.

A karrieredet az ott nyújtott teljesítményed alapján ítélik meg. Hét bajnoki címem ellenére mindig azt mondják rám: "az 1969-es Indy 500 győztese".

Ez az idézet egyetlen mondatban összefoglalja az Indy 500 helyét ebben a sportban. Foyt szavaival: "Az 500 megteremtette A.J. Foytot; olyan, mint a Kentucky Derby." Scott Dixon hasonlata ugyanolyan találó: a pálya "a mi szent földünk, olyan, mint az Augusta National a golfban."

Al Unser és Rick Mears: két különböző legenda, négy-négy győzelemmel

Al Unser Sr. az 1970-es negyedik Indy 500-győzelmével utolérte Foytot, és a "négy győzelem klubjának" második tagja lett. Fia, Al Unser Jr. az 1992-es és 1994-es Indy 500-győzelmekkel, két CART-bajnoksággal és két IROC-bajnoksággal ismét a csúcsra emelte a családnevüket. Ez a második generáció - Unser Jr. és Michael Andretti -, akik apáikkal versenyeztek, a történészek szerint párhuzamot teremtettek, amely "valószínűleg soha nem fog megismétlődni".

Rick Mears pedig a klub csendes, de technikailag legkifinomultabb tagja. Négy Indy 500-győzelem (1979, 1984, 1988, 1991), 29 karrierbeli győzelem és a pályán még mindig megdöntetlen 6 pole pozíciós rekord. 1978 és 1992 közötti 15 versenye közül 11-en az első sorból indult - első győzelmét 1979-ben egyenesen a pole-ból szerezte. Statisztikarajongóként ezt mondom: Ez a következetesség sokkal nehezebb, mint az egyszeri fényes győzelmek. 1988-ban pedig megadta a Chevroletnek az első Indy 500-győzelmét. Pályafutása során mindig hangsúlyozta Bill Simpson, a biztonsági felszerelések forradalmának egyik megalkotójának hozzájárulásának nagyságát is.

Michael Andretti: a legenda, amely soha nem nyerte meg az Indy 500-öt

Most elmesélem neked ennek az útmutatónak a legkegyetlenebb részét. Michael Andretti, 42 CART-győzelmével minden idők győzelmi listáján harmadik helyen - csak Foyt és az apja, Mario előzi meg. 1991-es CART-bajnok; 1986-ban, '87-ben, '90-ban, '92-ben és '96-ban ötször második. De az Indy 500? Soha nem tudta megnyerni.

A legérdekesebb az, hogy több körön át vezetett, mint sok többszörös Indy 500-győztes. Vagyis a versenyek élén irányított, de a szerencse mindig más ajtón kopogtatott - még az utolsó versenyén is félúton cserben hagyta a motorja. 1993-ban rövid F1-kalandja is volt, Senna csapattársaként a McLarennél; a monzai harmadik hely egyszerre volt abban a szezonjában és az F1-es utolsó versenyének csúcspontja. szerintem a története annak a legszebb példája, hogy ez a sport azt tanítja: "a versenyzés néha nem csak a sebességről szól".

Castronevestől Newgardenig: a négy győzelem klubjának mai képviselői

Az Indy 500 négyszeres győztesek listája hosszú éveken át három főre korlátozódott: Foyt, Unser és Mears. Aztán Hélio Castroneves is csatlakozott - 2001-ben és 2002-ben egymás után nyerve a lista negyedik neveként került fel, és mint az utolsó, aki egymás után győzött, hosszú éveken át így is maradt. Az egymás utáni győzelem annyira nehéz, mint egyetemen két egymást követő évben az első helyet megszerezni: változik az autó, változnak a szabályok, változnak az ellenfelek, de az elvárás állandó.

Egészen Josef Newgardenig. Newgarden 2023-ban és 2024-ben is győzött, így Castroneves óta az első, aki egymás után nyerte az Indy 500-at, és bebizonyította, hogy ez a hagyomány ma is él. 1911 óta futott, "The Greatest Spectacle in Racing", azaz "a versenyzés legnagyobb látványossága" néven ismert versenyen a győzelem utáni tejesivás hagyománya is folytatódik - egy habos, fehér mosolyt varrva a győztes arcára, egy olyan rituálé, amelynek nincs párja a világon.

Minden idők öt legjobb győztese

Foglaljuk össze a számokat egyetlen táblázatban - ez az öt név együtt összesen 239 győzelmet, 20 sorozatbajnokságot és 10 Indy 500-győzelmet szerzett:

F1-IndyCar híd: akik mindkét világot meghódították

Az IndyCar legendakönyve szorosan összefonódik az F1 lapjaival. Ebből a sorozatból a Formula 1-be, vagy fordítva átjárni és sikeresnek lenni nem ritkaság: Nigel Mansell, Emerson Fittipaldi, Alex Zanardi, Bobby Rahal, Jim Clark, Dan Gurney, Alexander Rossi és Justin Wilson mind áthaladtak ezen a hídon. Mario Andretti 1978-es bajnoksága pedig kétségtelenül ennek a forgalomnak a csúcspontja.

Az ellenkező irány is gazdag: Bourdais 2011-ben, Barrichello 2012-ben csatlakozott az IndyCar-hoz; Juan Pablo Montoya 2015-ben tért vissza - előtte 2001 és 2006 között 7 győzelmet aratott az F1-ben a Williams és a McLaren színeiben. Danny Sullivan és Mark Donohue is azok közé tartozik, akik az IndyCar-ból az F1-be jutottak. Az átjárás természetességének oka egyszerű: mindkét sorozat a világ legtehetségesebb versenyzőit tömöríti, csak a filozófiájuk különbözik - az egyik globális láthatóságot, a másik változatosságot és versenysűrűséget kínál.

Hová tart a legendás hagyomány 2026-ban?

Ma a sorozat kérdése, ki tudja megállítani Alex Palou sorozatos dominanciáját. De szerintem a kellemesebb hír az, hogy május 23-án "Legends Day" eseményt terveznek az Indianapolis Motor Speedway-en - vagyis a legendákat még mindig egy élő hagyomány részeként ünneplik. Amíg Foyt csapata a hatodik évtizedébe lép, Newgarden az új generáció négy győzelmét hajszolja, Dixon pedig továbbra is az első ötben van, ez azt üzeni nekünk: ez a családfa nem ér véget, csak új ágakat hajt.

Ha pedig te döntenél, kit választanál "a legnagyobbnak"? Szerintem a választ ne a lenti listában keresd, hanem abban a fehér tejescsészében, amit a 500 mérfírd végén adnak át.

Források

• Wikipedia – A. J. Foyt
• Motorsports Hall of Fame – A. J. Foyt
• Wikipedia – Mario Andretti
• Spectrum News 13 – 75 évesen Mario Andretti, a versenylegenda páratlan pályafutására tekint vissza
• Team Penske – Rick Mears tovább gyarapítja a Team Penske örökségét
• IMS Museum – Rick Mears a Hírességek Csarnokának tagja
• Gordon Kirby – Al Unser Jr és Michael Andretti párhuzamos pályafutása
• Autoweek – IndyCar-legendák gyűltek össze Long Beachen egy exkluzív pánelfórumon
• ESPN – Josef Newgarden második egymás utáni évben nyerte meg az Indianapolis 500-at
• Fox Sports – Indy 500 győztesek: a bajnokok teljes listája évek szerint
• Formula One History – A 10 legjobb F1-es versenyző, akik az IndyCar-ba igazoltak
• Indianapolis Motor Speedway – Az Indy 500 győztesei
• Indy NXT – A.J. Foyt Enterprises
• Dive Bomb – A Coyote üvöltése: 60 éves az AJ Foyt Racing
• Wikipedia – Az Indianapolis 500 hagyományai
• Motorsport Magazine – Az F1-es versenyzők, akik meghódították az Indy-t