Hogyan boldult meg Daimler a Maybach lovas kocsijától?

Az oldal megosztása
Daimler és Maybach 1889-ben elkészítette az első Daimler-csapatot, amely nem egy kész lóvasútra szerelte be a motort, hanem a járművet a nulláról tervezte; ez az áttörés a modern autó építészetének kiindulópontjának tekinthető. De miért döntötte el a pár évvel korábban még azzal büszkélkedő kettős, hogy a motort egy hintóba rejtette, hirtelen mindent újrarajzol? Íme egy 1885-től 1889-ig tartó történet, amelyben az autó valóban szakított a lóvontatással.
Kiemelt események
- 1885: A Reitwagent szabadalmaztatták az első belső égésű motoros motorkerékpárként
- 1886: Az első négykerekű Daimler-jármű egy motorral ellátott lóvontatású postakocsi volt
- 1889: A Stahlradwagen volt az első nulláról tervezett konstrukció, amely szakított a lóvasút sablonjával
- 1889: A világ első V-hengerelrendezésű, kéthengeres motorja 1,5 LE-t teljesített 600 fordulat/percnél
- A Panhard et Levassor és a Peugeot ennek a tervezésnek a hatására kezdte meg a licencelt gyártást
Kiindulópont: Hogyan született meg az 1885-ös Reitwagen egy kerékpárból?

Gottlieb Daimler és Wilhelm Maybach története nem egy lóvasúttal, hanem két kerékkel kezdődik. 1885-ben ez a kettes maguk által tervezett Standuhr azaz "Apóóra" motort egy durva, kétkerekű fa kerékpárvázra szerelték fel. A létrejövő jármű neve Reitwagen, azaz "hajtószekér" volt, és ma az első belső égésű motoros motorkerékpárként tartják számon. 1885. augusztus 29-én nyújtották be a szabadalmi bejelentést, és az első utat Daimler akkor mindössze 17 éves fia, Paul teljesítette: 1885. november 18-án egy rövid, de történelmi utazás Cannstattból Stuttgart-Untertürkheim irányába.
A Reitwagen jelentősége a következő: Daimler és Maybach célja nem jármű gyártása volt, hanem annak bemutatása, hogy a motor működik. A motor volt az igazi termékük; mindegy, mit tesznek alá. Ez a gondolkodásmód formálni fogja a következő néhány év minden döntését - a legjobb és a legrosszabb értelemben egyaránt.
Miért néztek ki úgy az első autók, mint egy lóvasút?
Gondold el: van egy működő motorod, de sehol sem létezik semmi, amit "autónak" neveznének. Mit tennél? Persze, hogy a kéznél lévő kész megoldást használnád: a lóvasutat. Abban az időben szinte az összes gyártó így gondolkodott. A motort egy meglévő lóvontatású jármű karosszériájába szerelték be, és az eredmény olyan járművek voltak, amelyeket még erre alapján neveztek el: "horseless carriage", azaz "ló nélküli szekér". Szomorú, de igaz - az emberek nem autónak, hanem ló nélküli szekérnek nevezték ezeket a szerkezeteket, mert azt látta, hogy egy sima karosszéria alatt nem ló, hanem motor van.
A probléma a következő volt: a lóvasút karosszériája évszázadokon át a ló sebességére és egyensúlyára optimalizált terv volt. Hosszú karosszéria, keskeny kerekek, magas ülőpozíció... Ennek semmi köze a motorhoz. A motort egy ilyen formába helyezni olyan, mint egy sugárhajtóművet egy vidéki ház tetőjére szerelni - talán működik, de mennyire logikus?
Daimler motoros kocsija: Egy negyedszázados szokás
Daimler sem tudott kitörni ebből a csapdából. Az 1886 novemberében a nagyközönségnek bemutatott járművét egy másik gyártótól vásárolt, lóvontatású diligenciára szerelt motorral készítették elő. Ma Daimler Motorized Carriage néven ismert járművet a világ első négykerekű, motor hajtotta járműveként emlegetik, de mivel az elődje volt, nem tekintik teljes értékű "igazi autónak". Ezt a címet a Benz Patent-Motorwagen kapja, mert eredettől kezdve motoros járműként tervezték.
| Tulajdonság | Daimler Motorized Carriage (1886) |
|---|---|
| Motor | 462 cc, egyhengeres |
| Teljesítmény | 1,1 PS (0,82 kW) |
| Váltó | Egysebességes |
| Tömeg | 290 kg |
| Elrendezés | Hátsó motoros, hátsókerék-meghajtású |
| Első értékesítés | 1892 |
A számokra pillantva nehéz nem mosolyogni: egy 1,1 lóerős motor tol egy 290 kilós lovas szekért. De álljunk meg - ez a jármű egy híd a történelemben. A párosnak ez volt az utolsó példája arra, hogy a motor sokkal többet érdemel egy lovas szekérnél.
1889-as Stahlradwagen: Hogyan tört el végleg a lovas szekértől az autó?
Íme a kedvenc fejezetem. 1889-ben Daimler és Maybach - még a DMG megalapítása előtt - megépítették első autójukat, amelyet teljesen a nulláról terveztek, lovas szekér vagy diligence átalakítása nélkül. A jármű neve Stahlradwagen volt - azaz acélkerekű autó. Már maga a név is mindent elárul: nem többé a fa küllős, lovas szekerek világához tartozó valami, hanem acélból készített gépről van szó.
Miért olyan fontos ez? Mert Daimler és Maybach először tette fel ezt a kérdést: Ha nincs ló, de van motor, milyen legyen a jármű? A válaszuk minden szempontból új tervezést jelentett. 1889 júniusában megszületett Daimler első két hengeres V-motora - a világ első V-ese. A hengerek között 17 fokos szög volt, és a motor 600 fordulaton 1,5 lóerőt termelt. Az akkori korhoz képest hihetetlenül kompakt és könnyű megoldás volt; két hengert szűk szögben egymás mellé préseltek, anélkül, hogy szükség lett volna a klasszikus soros hengerek által elfoglalt hosszra.
Technikai újdonságok: Mi volt ebben a járműben?
Amit a Stahlradwagent egy egyszerű prototípussá tett, az az alatta rejlő újítások csomagja volt:
- Nagyfordulatú négyütemű benzinmotor - a versenytársaihoz képest érezhetően élénkebb karakterrel
- Kéthengeres V-elrendezés - a történelem első V-motorja
- Négysebességes váltó - a Német Szabadalmi Hivatal nyilvántartásában a Párizsi Világkiállításon lelkes fogadtatásban részesült újításként szerepel
- A hátsó kerekeket hajtó szíjhajtás és az üzemanyag-bepárló rendszer
A járművet 1889 októberében mutatták be a nagyközönségnek Párizsban, és pontosan ott kapta meg a neki kijáró elismerést. Németországban sorozatgyártásba nem került; ehelyett megnyílt az út a motor Franciaországban történő licencelt gyártása előtt. És éppen ez a döntés változtatta meg az autózás történelmének irányát.
Panhard és Peugeot: Miért ragadták meg a franciák azonnal ezt a motort?
A párizsi Világkiállításon a Stahlradwagen látói között volt Levassor, a Panhard et Levassor társtalapítója. Daimler 1889-as prototípusai annyira meggyőzték az autógyártásról, hogy a vállalat gyártási licencet szerzett a Daimler-motorra, és első autóját ezzel a licenccel 1890-ben hozta forgalomba. Vagyis Franciaország autóipari úttornója tulajdonképpen a Daimler 1889-as terveinek unokája. Még egy kapcsolódó részlet: Míg Daimler ekkoriban a gyártást kifejezetten hajómotorok felé irányította, az autóépítést a franciákra hagyta - a munkamegosztás nagyon egyértelmű volt.
A licenc nem csak a Panhard-ra korlátozódott. A Panhard et Levassor ezt a licencet megosztotta a kerékpárgyártó Armand Peugeot-val, és a Peugeot megalapította saját autógyárát. Egy ma is álló márka gyökerei közvetve arra az 1889-as motorra nyúlnak vissza. Megváltoztathat egy jármű a világot? Megváltoztathatja - sőt néha nem is a saját országában, hanem a szomszédjában változtat meg mindent.
A hatás mérhető bizonyítéka is van: Az 1894-es Paris-Rouen versenyen tíz, Daimler-licencű motorral szerelt autó, köztük az öt versenyző Peugeot, nem is ért célba - mind a 15 célba érő autó Daimler-motorral futott. Vagyis az első autóverseny célvonala szinte a Daimler-Maybach mérnöki munkájának diadalünnepévé vált.
A DMG, a Mercedes 1901 és az architektúra érése
Eközben a cégtörténet egyáltalán nem volt zökkenőmentes. A DMG-t 1890-ben alapították; de a részvényesek rossz befektetésnek tartották az autógyártást, és Daimlernek 1892 végén le kellett mondania. Csak képzeljék el - az autó feltalálója azért mond le, mert a saját cégében nem gyárthat autókat! A ketten csak 1895. november 1-jén térhettek vissza a céghez, F. R. Simms közreműködésével. Daimler 1900-ban elvesztette az életét; Maybach pedig 1907-ben elhagyta a DMG-t, és megalapította saját cégét.
De az 1889-ben lerakott alap nem állt meg. 1901-ben Maybach megteremtette az Mercedest, amely Emil Jellinek lányának nevét viselte. Jellinek egy alacsony súlypontú vázzal rendelkező, 35 lóerős, 4 hengeres könnyű motort kért Maybach-tól, és 550 000 DM-et fizetett 36 járműért. Az 1901-es Mercedes elsőként mutatta be együtt a mai napig használt tervezési jellemzők többségét. A francia sajtó a "Tervezőkirály" becenevet adta Maybach-nak - megérdemelte? Nézze meg az alábbi találmánylistát, és döntsön el:
- 1889 - Az első V-motor
- 1889 - Fogaskerék-váltó
- 1893 - Fúvókarburátoros karburátor
- 1897 - Csöves hűtő
- 1900 - Méhkaptár hűtő
Miért az 1889-ra nyúlnak vissza a modern autó építészeti alapjai?
A kérdésre adott válasz összeadódva válik világossá. Belső égésű motor, magas fordulatszám, fogaskerék-váltó, könnyű és logikus váz... Mindezek annak a gondolkodásmódnak a megfordításából születtek, amely a motort a lófogatba akarta zsúfolni. 1886-ig a jármű volt a motor ura; 1889 után pedig a motor lett a jármű ura. Ma, amikor beszáll egy járműbe, látja, hogy a motor, a váltó és a kerekek egyetlen építészeti logika szerint, egységként kerültek összeállításra - és ennek az egységnek az eszmei atyja annak a csapatnak az 1889-as döntései, amely elutasította a lófogatot.
De mit lehet tanulni ebből a történetből? Szerintem ezt: Egy technológia nem érheti el valódi potenciálját, amíg a régi sémába van zsúfolva. Daimler és Maybach zsenialitása nem a motor gyártása volt; hanem az, hogy el tudták képzelni azt a járművet, amelyet a motor megkövetelt. Te is a saját munkádban egy "lovas kocsi sémáján" belül dolgozol, vagy a nulláról tervezel? Írd meg a véleményedet a hozzászólásokban!
Források
- Daimler, 1926-ig - Mercedes-Benz
- Daimler Motorizált Kocsi - Wikipedia
- Daimler Reitwagen - Wikipedia
- Az 1885-ös Daimler lovaskocsi - Mercedes-Benz
- Wilhelm Maybach - DPMA
- Gottlieb Daimler - Wikipedia
- Panhard - Wikipedia
- Panhard & Levassor, 1894 – 1896 - Mercedes-Benz Archívum
- Innovációs történetünk - Wilhelm & Karl Maybach Alapítvány
- Ló nélküli kocsi - Wikipedia