Hogyan vált Christine mindenki rémálmává?

Christine, John Carpenter 1983-ban forgatott horrorfilmjében szereplő önjavító, féltékeny és gyilkos 1958 Plymouth Fury neve. Stephen King azonos évben megjelent regényéből adaptált fekete-fehér óriás autó a gyenge kasszái eredménye ellenére idővel a horrorfilmművészet egyik legismertebb kultikus autójává vált. De hogyan válhatott egy Plymouth Fury ennyire hátborzongató és ennyire szeretett legendává? Meséljünk el.

Milyen autó volt valójában a Christine: 1958 Plymouth Fury

A történet sztárja a valóságban teljesen normális autó: 1958 Plymouth Fury. Hardtop karosszériájával, automata sebességváltójával és 350 V8-as motorjával ez a jármű ezüst díszítőelemeivel korának elegáns modelljei közé tartozott. Plymouth az év csúcskategóriás képviselője volt, azaz nem tűnik horrorfilm-alapanyagnak, ugye?

Stephen King miért választotta éppen ezt az autót, gondolkodtál már ezen? A dolog érdekessége az, hogy a 80-as évekre az 1958-as Fury már szinte teljesen eltűnt az utcákról, elfeledett modell volt. King éppen ezért tette a történet középpontjába. Gondolj egy olyan autóra, amelyet senki sem ismer, és amelyet ha látunk, nem jegyezünk meg; mi lenne, ha egy nap egy fényezett garázsból kiszállna, és megszólalna hozzád... A korabeli néző számára a Christine valóban idegen és baljós gép volt. Bár ma egy klasszikus gyűjtő szemével nézünk rá, 1983-ban ez a választás teljes találat volt.

Most engedd meg, hogy feltegyek egy kérdést, amelyre sokszor rá kell bíznunk: Miért szeretjük ennyire az autókat? A Christine éppen ezt a kérdést válaszolja meg a lelegsötétebb módon. Mert a filmbeli autó a gazdájához fűződő hűséget és megszállottságot a végletekig, vagyis halálos fokig viszi el.

A könyvből a filmbe: Ugyanaz az év, két különböző szörnyeteg

A dolog kedves részleteinek egyike: Stephen King regénye és John Carpenter filmje ugyanabban az évben, 1983-ban került piacra. A kiadó és a moziterem egyszerre árulta ugyanazt a szörnyeteget, őrülten hangzik, de így történt.

A történet lényege mindkét verzióban hasonló: A zsarnokoskodást elszenvedett, önbizalomhiányos fiatal Arnie Cunningham megvásárol egy rozsdásodó 1958-as Plymouth Furyt, és élete vele együtt egészen más irányt vesz. Ahogy az autó visszatér régi fényébe, Arnie is megváltozik; meg tudod becsülni, milyen sötét átalakulásról van szó.

De a két verzió között van egy nagyon kritikus különbség, és pontosan ez az a pont, amelyet a történetet igazán szerető emberek a legtöbbet vitatnak.

Az autó gonoszságának forrása: A regény nyíltan kimondja, a film hallgat

A regényben egyértelmű Christine őrületének oka: az autó korábbi tulajdonosának, Roland D. LeBay-nek a gonosz szelleme a járművel együtt tovább él. Tehát King szinte dialektikus magyarázatot kínál nekünk; az átok forrása egy ember, a hordozója pedig egy autó. A filmben ez a magyarázat teljesen eltűnik. Carpenter semmilyen indokláshoz nem köti az autót; az egyszerűen létezik, gonosz, és azt kapja, amit akar. Ez az egyik legbátrabb döntése a forgatókönyvnek véleményem szerint: egy horrorfilm, amely megtagadja a „miért" kérdés feltevését, sokkal tovább kering a néző elméjében.

És van egy helyszíni különbség is. A regény a pennsylvaniai Libertyville-ben, Pittsburgh külvárosában játszódik; a film viszont a kaliforniai Rockbridge-be költözött. Kis, de a történet szerelmesei számára fontos részlet.

Hány Christine-t használtak a filmben, és mi lett az autókkal?

Most jövünk arra a részre, amely a leginkább elbűvöl engem: a kulisszák mögötti részletek. Hogy a filmet egy fekete Fury köré szőjék, a stáb országos hirdetéseket adott fel, és 500 000 dolláros keretet különített el a járművekre. Összesen 24 autót vásároltak meg. És nem akarlak összezavarni, de el kell mondanom az igazságot: e 24 autó többsége valójában '57-es és '58-as Plymouth Savoy és Belvedere volt, vagyis a Fury-re hasonlító testvérmodellek. A film körszínére (anyagfelvételeire) való felhasználás céljából alakították át őket. Az igazi Fury-k közül nagyon kevés került a forgatásra.

De miért ennyi autó? A válasz egyszerű és kegyetlen: mert a többségét tönkretették volna. A járművek a film során sérültek, összezúzódtak és ütköztek volna, és minden fázishoz külön példányra volt szükség. A gyártási költségvetés körülbelül 15%-a csak ezekre az autók ment el. Az iparágban ezt „picture car" logikának nevezik; egy filmautót néha azért vásárolnak meg, hogy egyetlen jelenet áldozatává váljon.

Hogyan forgatták az önjavító autót?

Ismered Christine legikonikusabb jelenetét: az összezúzott, darabokra tört autó, amely éjfélkor, egy senki által nem látott sarokban magát javítja. Ez az effekt nem számítógéppel készült, hanem teljesen praktikus módszerekkel. A panelek befelé zúzódását hidraulikus pumpákkal és kábelekkel valósították meg, a felvételt később visszafelé játszották le. Tehát az a „gyógyulás", amit a képernyőn látsz, valójában egy kontrollált összezúzási folyamat visszafele játszott változata. Annyi munkát fektettek egy ma két kattintással elkészíthető képbe, hogy ha az ember megtudja, egész másképp tekint a jelenetre.

A túlélők

A forgatások végén legalább 17 Plymouth-ot teljesen megsemmisítettek, a maradékok egy részét pedig alkatrészekként szétszedték. A sérülés nélkül megmaradt autók számát pontosan nem ismerik, és a közzétett adatokban néhány járműnyi eltérés van; a legelfogadottabb szám kettő-három körülött. A túlélők között van a filmhez megvásárolt 24 Plymouth közül az a két kaszkadéruatautó egyike, amely valóban használható volt a forgatáson, ma egy autómúzeumban van kiállítva. Egy másik fennmaradt példány árverésen kelt el, és egy autómúzeumban talált otthont. A többiek és az alkatrészek egy kaliforniai Fontanaban lévő roncstelepre kerültek; abból a roncsból ma is vannak restaurátorok, akik "forgatáson használt" alkatrészeket gyűjtenek ki belőle. Tehát Christine testvérautói, legalábbis darabonként, még mindig élnek.

Gyenge kasszasikerből kultuszstátuszba: Miért nőtt fel Christine?

És itt jön a legmeghatóbb rész: Amikor a film 1983 decemberében bemutatásra került, a kritikusok nem fogadták túl melegen, és a jegypénztáraknál sem jött el a várt robbanás. A papíron az "embert ölő gonosz autó" ötlete még mulatságosnak is tűnhet; de Carpenter hideg, nyugtalanító hangvétele komolyságot adott az ötletnek. Az évek során televízióban, kazettán, majd DVD-n újra meg újra megnézték, és a horror és az autókultúra metszéspontjának azon ritka pontján ikonná vált.

Szerinted mi teszi Christinet különlegessé? Nekem három dolog jut eszembe. Az első, hogy az autó gonoszságát nem magyarázzák meg. A második az ötvenes évek autótervezésének az a nehéz, szögletes, szinte archoz hasonlítható eleje; a fényszórók szemként, a hűtőrács szájként olvasható. A harmadik pedig Arnie átalakulása: Az autó valójában egy növekedéstörténet sötét tükre. A zaklatott gyermek önbizalma egy autón keresztül tér vissza, a legveszélyesebb módon.

Mennyibe kerül ma a Christine autó, és mi történik a piacon?

A kultuszstátusz legkézzelfoghatóbb bizonyítéka az árcédulákon látható. A film autóinak egyike 198 000 dollárért talált gazdára; míg egy kifogástalan állapotú, hétköznapi 1958-as Plymouth Fury átlagértéke 47 700 dollár körül van. Tehát a Christine-történet hatása az árra nagyjából négyszeres. Egy legendás autó sokkal értékesebb, mint egy klasszikus autó.

Az eredeti filmautók egyike 2020 januárjában nagy nyilvános aukcióra került; a becslés 500 000 dollár körül volt, de a kért 285 000 dollárért nem jelent meg vevő, és az autó eladatlanul vonult le a színről. Lássuk csak, még szándékosan szörnyet vásárolni is komoly pénzt és bátorságot igényel.

Vannak Christine-klónok is, ami önmagában egy alműkörfogat. A film népszerűsége számtalan Fury-másolat készítését indította el; némelyiket nem csupán borítással, azaz szétszedett és újra összerakott gondos restaurálással alakították Christine-né, és árverésekre vitték. De ha őszinték akarunk lenni, ezeknek a klónoknak csak nagyon kevese tudja állítani, hogy ténylegesen a filmben használt járművekből származnak. Ezenkívül az használt- és gyűjtői platformokon még mindig tucatnyi 1958-as Fury-hirdetést, Christine-témájú die-cast modelleket és ajándéktárgyakat találhatsz. Már egy kisméretű Christine-modell az asztalodra helyezése is lehetséges; ha az én asztalomon lenne, valószínűleg nem tudnék éjjel aludni, de ez már más kérdés.

Adjunk ehhez még egy turautó réteget: Van egy különleges Christine, amelyet roncstelepről mentett szett darabokkal állítottak helyre, és bejárja a világot; a gazdája egy garázstermet is áldoz neki, sőt még a filmstáb tagjaival is találkozhatott. Röviden: ez az autó több mint 40 éve nem csupán egy filmmkellék, hanem egy élő karakterként bánnak vele.

Christine tényleg rossz autó volt? Ellenvélemény

Most hadd tegyek fel egy kihangosított kérdést: Ha egy autó szörnyeteg, amely féltékeny a gazdájára, és mindenkinek pokollá teszi az életét, ki a valódi bűnös? Néhány autós szakíró más szemmel néz Christine-re: Szerintük ez az autó nem a filmtörténet "legrosszabb" járművei közé tartozik, hanem a legnehezebben kezelhetőek közé. Vagyis az autó nem rossz, a probléma az ember, aki kapcsolatot alakít ki vele. Ez az olvasat eszembe juttatja a horrorfilmek legokosabb oldalát; Christine valójában egy kapcsolattörténet, és akárcsak egy rossz kapcsolat, az ember lassan elveszíti önmagát.

Persze van könyv-film vita is. A klasszikus King-olvasók a regény mélyebb, kanyargósabb elbeszélését szeretik; Carpenter rajongói pedig a film letisztult, egyenes félelmét védik. Úgy gondolom, mindketten igazzal rendelkeznek, de ha az autó_characters_ beszélne, leteszem a kezem: a filmt Óvhalley szórakoztatóbb oldalán lettem volna; de nyilván a film oldala szórakoztatóbb.

Hadd hagyjak rád egy utolsó kérdést: Ha a kezedben lenne, beülnél a Christine-be? Szerintem beindítanám a motort, megnézném ezüst trimmeket, és hallgatnám a 350 V8 hangját. De ha maguktól kigyulladnának a fényszórók, otthagynám a kulcsot és továbbállnék. Túl gyáva vagyok? Nem hiszem; mindenkinek, aki a Christine-ről beszél, legalább egyszer átesett ugyanezen a gondolaton.

Források

• Christine (1983-as film)
• Rettegés a kerekeken: 10 dolog, amit esetleg nem tudtál a Christine-ről
• Ez az 1958-as Plymouth Fury a legjobb Christine emlékautó
• Az eredeti 'Christine' '58-as Plymouth Fury a Mecum blokkján
• Christine (1983) - Érdekességek
• A Christine filmről | Plymouth 1958 Fury autó
• Christine 20 éves - a híres 1958-as Plymouth Fury
• Ez az autó bekerül a horrorfilm-történelembe... A Plymouth Fury, más néven Christine