Hogyan váltak kultstátuszussá a The Italian Job Mini Coiperjei?

Három kis Mini fel-le mászott Torino lépcsőin és csatornáin, és egy gazdaságos autót a filmtörténet legendás szökőautójává változtatott.
Három kis Mini fel-le mászott Torino lépcsőin és csatornáin, és egy gazdaságos autót a filmtörténet legendás szökőautójává változtatott.

Az oldal megosztása

Az Olasz meló, mind az 1969-as eredeti, mind a 2003-as feldolgozás révén az a film, amely a Mini Coopert a filmtörténet leghíresebb menekülőautójává tette. A három piros-fehér-kék Mini megkapó ereszkedése a torinói lépcsőkön, tetőkre kapaszkodása és csatornába merülése egy kis gazdaságos autót kultikus ikonná alakított. De hogyan ér el egy autó akkora hírnevet, mint egy film? A válasz a zseniálisan megkoreografált üldözéses jelenetekben, a bátor kaszkadőrökben és abban rejlik, hogy a Mini pici mérete ideális ütőkártyának bizonyult a jelenethez.

A legfontosabbak

  • Az 1969-as film költségvetése 3 millió dollár volt, a bevétel pedig 9 millió dollár.
  • A forgatás során 16 Mini Cooper semmisült meg vagy vált útjáradáktól mentessé, azaz használhatatlanná.
  • A 2003-as feldolgozásban három MINI látható a vásznon, míg a forgatáshoz 32 járművet használtak.
  • A Los Angeles-i metró alagútjaihoz a világ első elektromos MINI-eit készítették el a film számára.
  • A film után a MINI amerikai eladásai körülbelül 20 százalékkal nőttek.

Miért ennyire legendásak Az Olasz meló Mini Cooperjai?

A lényeg a következő: Az 1969-ben készült Az Olasz meló egy brit rablós vígjáték, Troy Kennedy Martin forgatókönyvével, Peter Collinson rendezésében és Michael Deeley produceri közreműködésével. Michael Caine vezetésével, Charlie Croker szerepében a csapat aranyrablásba kezd Torinóban, és a forgalom szabotálásával káoszba taszítja a várost. Az arany rejtekhelye pedig három Mini Cooper csomagtartója. Ettől kezdve a film példátlan menekülési szekvenciává alakul: lépcsők, gyalogos utcák, tetők és a csatornahálózat. A klasszikus autós üldözéses jelenetekben általában a széles sugárutak és a gyors motorok dominálnak; itt viszont a kicsiség játssza a főszerepet. A Mini minden olyan helyre befér, ahová a nagy autók nem, és éppen ezért válik logikussá a menekülési terv.

A film szereplőgárdája is aranyat ér: Benny Hill, Raf Vallone, Tony Beckley, valamint Noël Coward, a színészetből való visszavonulása előtti utolsó filmjében. A zenét Quincy Jones szerezte; az üldözés alatt szóló The Self-Preservation Society című dalban Caine hangja is hallható. A film a Brit Filmintézet 100 legjobb brit filmjének listáin az élvonalba került. Caine híres "robbantsd fel az ajtókat" poénja és az autóbusz a szakadék szélén imbolygó, soha fel nem oldódó zárójelentete kultikus szimbólumokká váltak. Éveken át beszéltek a befejezés megoldásáról; Caine elárulta, hogy a terv az volt, beindítják a motort, és megvárják, míg kifogy az üzemanyag. Sőt, 2008-ban a Királyi Kémiai Társaság versenyt is kiírt a befejezés tudományos megoldásának megtalálására; a nyertes John Godwin azzal a tervvel tűnt ki, hogy az ablakokat betörve és a gumikat leeresztve megváltoztatják a súlyegyensúlyt.

Az 1969-as eredeti kulisszái mögött: Hány autó esett áldozatul?

A legendás üldözés ára korántsem volt csekély. A forgatás során a 16 Mini Cooper közül állítólag sokat teljesen megsemmisítettek vagy használhatatlanná tettek; emellett kilenc replika jármű megsemmisülését is feltételezik. Ennyi autó áldozata mellett még mindig vita tárgya, hányan élték túl: egyes feljegyzések szerint hat darab 848cc-s replika élte túl a dolgot, míg egyes autós fórumok azt állítják, hogy a forgatásra átadott hat Cooper S megmenekült. A két verzió eltérése annak is jele, milyen erős a film mögötti legenda. Mindenkinek van egy története az autókról.

A csatornajelenet valójában nem Olaszországban készült

Bár a film Torinóban játszódik, nem minden jelenetet ott forgattak. A csatornában való menekülést a angliai Coventry Stoke Aldermoor városrészében található Sowe Valley csatornarendszerében vették filmre; ezért nem volt szükség arra, hogy Caine jelen legyen azokon a felvételeken. Az üldözés egyik legőrültbb pillanatát, az ugrás szekvenciát pedig a híres olasz kaszkadőr-koordinátor, Rémy Julienne csapata készítette. Julienne-ről úgy emlékeznek meg, mint aki mindent mérföldenként számolt ki, és szinte tudósként dolgozott. A piros Minit vezető David Salamone kaszkadőr elmesélte, hogy az autó belsejét kiürítették, magnézium olajteknőket és bukócsöveket szereltek be, de a motorok mindenképpen szabványosak maradtak. És még egy vicces részlet: Salamone azért nem vett részt soha a folyón való átkelésben, mert nem tudott úszni. Okos gyerek.

A forgatás után sem ért véget a kaland. A Mini-sofőrök maguk vezették az autókat Angliába, és a fehér Mini sofőrjét, Barry Coxot Svájcban őrizetbe vették, mert a csomagtartója hamis aranyrudas és hamis rendszámtáblák voltak teli. Egy másik kis katasztrófa is történt az Aston Martin oldalán: mivel a hegyi jelenetben felrobbantandó DB4 korán elveszett, a stáb egy ezüstszínű Lancia Flaminia 3C-t talált, kicserélte a fényszóróit, ráfújt egy réteg ezüstfestéket, és a szakadékba dobta. Kedves olaszok, lehettetek volna a film legbátrabb statiszterei.

A 2003-as feldolgozás: Az új MINI születése a mozivászonra

2003 remake'i bir eleştirmenin deyişiyle şimdiye kadarki en iyi araba reklamı ve aynı zamanda iyi bir filmdi; üç MINI'nin yerinde 32 araç sette bekliyordu.

A 2003-as remake, Mark Wahlberg, Charlize Theron és Jason Statham főszereplésével, egy teljesen új MINI generációnak nyitott utat. Érdekes részlet: az új MINI első filmszerepe valójában nem ez a film, hanem a 2002-es Austin Powers in Goldmember. De a The Italian Job még ennél is nagyobb szerepet adott az új MINI-nek, mint a színészeinek, ezért a márkatörténet legfontosabb kirakat-eseményének számít. A rendező, F. Gary Gray és a operatőr, Wally Pfister vizuális nyelvét autóreklámokból és klasszikus üldözéses jelenetekből merítve alakították ki. Egy kritikus úgy jellemezte a filmet, mint minden idők legjobb autóreklámját és egyben egy jó filmet; ez a mondat tökéletesen összefoglalja a remake lényegét.

Bár a képernyőn három MINI (piros, kék, fehér) látható, a forgatáson összesen 32 járművet használtak, és a stáb egy folyamatosan készenlétben álló javítócsapattal is rendelkezett. A színészek sem unatkoztak: Wahlberg, Theron és Statham hetekig kapott vezetési oktatást, és a legtöbb jelenetet maguk vezették. A legügyesebb vezető Charlize Theron volt, aki embereket elgázolás nélkül ismételten elvégezte a 180 fokos hátast. Wahlberg helyzete viszont egyáltalán nem volt fényes; az első tíz perc utáni hányás miatt az oldalsó ülésen lévő jelenete szinte teljesen törlődött a filmből.

A világ első elektromos MINI-jai a alagutakhoz

A 2003-as film leglátványosabb kulisszák mögötti története a Los Angeles-i metró alagútjainak jeleneteiből származik. Az alagútban használt autóknak nem volt szabad kipufogó-gázt kibocsátaniuk, és amikor a BMW-től megkérdezték, van-e elektromos MINI, nem volt válasz. A szállítási koordinátor, John Carpenter maga építette meg a világ első elektromos MINI-jait: két elektromos MINI Coopert és egy MINI Cooper S-t Theron piros autójához. A sorozatgyártású elektromos MINI (MINI Cooper SE) csak több mint egy évtizeddel később került piacra. A film bemutatója után a MINI értékesítése az amerikai piacon körülbelül 20 százalékkal nőtt; nehezebb jobb statisztikát találni a mozi erejének bemutatására.

A filmben először megjelenő Mini Charlize Theron által vezetett 1997-es Mini Cooper Mk VII volt; egyfajta tisztelgés a klasszikus film előtt. A jelenetekhez végrehajtott módosítások lenyűgözőek: második kormánykerék, ugrásokhoz átalakított felfüggesztés, extra lóerő, sőt kettévágott autók is. Ami a vásznon látunk, az nem ugyanaz, mint a kereskedésben kapható autók.

Ugyanaz az autó a klasszikus Mini és a modern MINI?

Röviden a válasz: nem. A klasszikus Mini az eredeti modell, amelyet 1959-től 2000-ig a BMC és a BL időszakában gyártottak, és ma Mini Classic néven ismert. A modern MINI viszont 2001 óta a német BMW alatt gyártott, teljesen új márka; még a MINI nagybetűs írása is a modern márkát jelöli kereskedelmi névként. A klasszikus Mini csak Angliában több mint 5 millió példányban kelt el, és ikonná vált, amelyet a The Beatles-tól a brit királyi családig mindenki használt. A modern MINI-t először 2001. április 26-án mutatták be, és a tervezés 25. éves évfordulóját a BMW 2026-ban ünnepli. A két autó összehasonlítása:

TulajdonságKlasszikus Mini (BMC/BL)Modern MINI (BMW)
Gyártási évek1959-20002001-től napjainkig
GyártóBMC / BLBMW
Szerepe a filmben1969-as eredeti2003-as remake
Értékesítés Angliábantöbb mint 5 millióA modern márka korszaka

Ez a megkülönböztetés még a filmek nézése közben is hasznos: 1969 fürgén, apró autói egy brit iparág utolsó trumpfjai; a 2003-as MINI-k pedig a német mérnöki munka brit ikon újraértelmezései. A két film közötti identitásbeli különbség pontosan megegyezik a két autó közötti különbséggel.

A filmek hatása a Mini imázsára

Az Italian Job a MINI-t a stílus, a fürgeség és a kaland szimbólumaként pozicionálta, és ez a hatás ma is érezhető a vezetők, gyűjtők és rajongók körében. A film az egyike azoknak az alkotásoknak, amelyek kétszer is csillággá tették a Mini-t, először klasszikus autóként, majd modern MINI-ként. Az üldözés olyan ikonikussá vált, hogy a televíziótól a videojátékokig mindenhol utalások tárgya lett. 2001-ben videójáték-adaptáció készült belőle, A Szimpsonok 2005-ben a The Italian Bob című epizóddal utalt rá, és a MacGyver Thief of Budapest című részében újjáéledt a Mini-es üldözés. 1990 óta éves jótékonysági rendezvényt is tartanak a film nevében.

2019-ben, a film 50. évfordulóján a eredeti felvételeken dolgozó kaszkadőr-sofőrök piros, fehér és kék Cooperokkal újjáélesztették az üldözést a MINI oxfordi gyárában; a BBC 2025-ben újra előhozta a coventryi csatornákban forgatott jelenetet és Rémy Julienne közreműködését. A gyűjtői piacon is nyomot hagyott a film: az 1:64 méretarányú klasszikus Mini Cooper S diecast szettek keresettek, 2003-ban pedig különleges Italian Job kiegészítő-készletet jelentettek be a MINI Cooper és Cooper S modellekhez. Ha egy film ennyire széles kulturális ökoszisztémát tud teremteni az autók körül, akkor szó szerint kultuszállapotba emelkedett.

Remake vagy eredeti? Nézzük a Mini oldaláról

Véleményem szerint a legőszintébb megközelítés, ha az autókon keresztül vezetjük a vitát. A remake az üldözést fényesebbé, zsúfoltabbá és professzionálisabbá teszi; az eredeti varázsát pedig teljes egészében abból a kedves, kézműves hangulatból meríti. A kritikusok egy része a remake-et fényesebb megjelenésű, de régi varázsát elvesztett alkotásként értékeli. A fórumokon is felhívják a figyelmet arra, hogy 2003-ban a Cooper és a Cooper S keverékét a filmben soha nem magyarázták meg, és a három autó szinte ugyanazokat a kaszkadőrjeleneteket végezte. Egyes rajongók úgy vélik, hogy az 1969-os filmben valójában 1967-es évjáratú Mini-k szerepeltek; de ezt az állítást alátámasztó bizonyíték gyenge, ezért óvatosan kell kezelni. Az én véleményem a következő: a két filmet nem versenytársakként, hanem ugyanazon történet két generációnak szóló elmeséjeként érdemes nézni. Az 1969-as verzió azt mutatja be, mi a Mini, a 2003-as verzió pedig azt, mi lehetne a MINI. Mindkettő azt a legcsodálatosabb dolgot nyújtja, amit egy autónak a képernyőn érezhetünk: egy olyan izgalom, amely lehúz a lépcsőn. Ha te dönthetnél, melyiket választanád?

Források