Az autó született az utak nyitásával: az első utak, táblák és közlekedési szabályok

Nincs stopvonal, nincs keresztút szabály: az első autók olyan világban haladtak előre, ahol nem voltak szabályok, és maguk találták ki az utat.
Nincs stopvonal, nincs keresztút szabály: az első autók olyan világban haladtak előre, ahol nem voltak szabályok, és maguk találták ki az utat.

Az oldal megosztása

Gondoltál már arra, hogy amikor az automobil megjelent, a világon sem megállóhelyek, sem first-sorból származó szabályok nem léteztek? Az első autók egy olyan világba léptek, amely nem ismert sem utat, sem táblát, sem közlekedési szabályt; a mai forgalmi rend pontosan abból a káoszból formálódott, ahogy az igények felmerültek. Vagyis az automobil története valójában nemcsak a motor, hanem az út, a tábla és a szabály története is.

Kiemelt tények

  • 1888: Bertha Benz megtette a történelem első hosszú távú autós útját - körülbelül 100 km.
  • 1870: Newarkban lefektették az első aszfaltburkolatot.
  • 1909: Detroitban megnyílt a világ első vasbeton autópályája.
  • 1915: A világ első stop táblája Detroitban került használatba.
  • 1868: Az első közlekedési lámpa Londonban gázlámpával működött.

Miért és hogyan születtek meg a közlekedési szabályok?

Gondolj bele egy kicsit: a 19. század végén, amikor az autók megjelentek az utcákon, senki nem mondta, hogy "tarts jobbra", "itt állj meg", "csökkentsd a sebességet". Hiszen miért tette volna? A 20. század előtt szinte egyáltalán nem léteztek törvények az utcák és utak használatáról, és nem is nagyon volt rájuk szükség. Lovak, lovas kocsik, gyalogosok... mindenki a maga módján boldogult.

De amint a motor belépett a képbe, minden megváltozott. Amikor az autók felgyorsultak, elszaporodtak, és hosszú távokra kezdtek el közlekedni, mindenhol a világon ugyanaz a kérdés merült fel: és most ki, hogyan teremti meg köztük a rendet? A stop táblák, a közlekedési lámpák, a sebességkorlátozások és az útfestések pontosan erre a kérdésre adott válaszként, egyesével, az igények sorrendjében születtek meg.

Sőt, az első "közlekedési szabályok" még az automobil előtt is léteztek: az 1865-ben az Egyesült Királyságban hatályba lépett Locomotive Act, köznyelven a "Red Flag Act", azaz a Vörös Zászló Törvény, megkövetelte, hogy valaki a gőzjármű előtt haladjon. Vagyis a szabály gondolata régi, de a mai értelemben vett forgalmi rend teljesen az automobil gyereke.

Bertha Benz és a történelmi első hosszú út

Mielőtt a szabályokról és az infrastruktúráról beszélnék, elmesélek neked egy hihetetlennek tűnő történetet. 1888 augusztusában Bertha Benz, magával vive két fiát, Eugent és Richardot, titokban elviszi a férje, Karl Benz találmányát, a Patent-Motorwagent, és elindul a történelem első hosszú távú autós útjára. A távolság? Több mint 60 mérföld, azaz körülbelül 100 kilométer.

Kevesnek tűnhet, de várj egy percet: azon az úton nem volt benzinkút, nem volt GPS, alig volt rendes út. Gondolj erre így, hasonlatként: mintha ma elindulnál otthonról egy elektromos autóval száz kilométerre, anélkül, hogy mobil töltőt vinnél, és anélkül, hogy tudnád, hol lehet tölteni. Bátorság kérdése, szó szerint.

És ez a bátorság meghozta a gyümölcsét: 1888 decemberében az Illustrirte Zeitung újság közölte az utazást, és az automobil a szélesebb közvélemény figyelmébe került. Ha ma végig szeretnéd járni ezt az útvonalat, szerencsés vagy: a 2008-ban létrehozott Bertha Benz Memorial Route lehetővé teszi, hogy nyomon kövesd az 1888-es első utazás nyomait. Egy évszázados útvonal, amely még mindig turisztikai kulturális örökségként áll - szerintem ez önmagában egy történelemlecke.

Az első utak: mi volt az aszfalt előtt?

Mielőtt utakat építettek volna az autók számára, az emberiség valójában évszázadok óta épített utakat. A legősibb ismert, szabályozott kialakítású utak i.e. 4000-ig nyúlnak vissza: az ókori Mezopotámiában kővel borított utcák, Ur városában pedig az első lapköves utcák erre az időszakra vezethetők vissza. A sumérok még tovább mentek; bitumennel, vagyis az aszfalt természetes, fekete ragadós ősével rögzített, azonos vályogtéglákból építettek utakat és templomi padlókat. Az Indus-völgyi civilizációban Harappában és Mohenjo-Daróban egyenes, derékszögben kereszteződő, borított utcákat találtak - ennyire régi az oka annak, hogy a várostervezésről a rácsos elrendezés jut eszünkbe.

Az én kedvencem viszont a minósziak: i.e. 2000 körül Knosszosztól Gortynig és Lébenáig 50 kilométer hosszú utat építettek. Homokkővel és bazalttal borított, oldali vízelvezetéssel, sőt külön szélsával. Egyes források szerint ez az út még bármely római utúnál is jobb volt. Rómát előtt csúcsra jutott civilizáció az utak terén - ki sequences, ki history könyvekben meséli el a minószi utat?

Az aszfalt és a beton korszakának kezdete

És mikor jelent meg a modern aszfalt, amin az autók haladnak? 1870-ben Edmund J. DeSmedt belga kémikus Newarkban, az USA-ban fektette le az első aszfaltburkolatot. Ezután Trinidad-tavi aszfalttal a washingtoni Pennsylvania Avenue-t 54 000 négyzetméter lemezaszfalttal borította. 1871-ben pedig Nathan Abbott kapta Brooklynban az első aszfaltszabadalmat. Az 1900-es évek elején a természetes bitumen helyét olajból előállított aszfalt vette át - a ma bejárt utad őse tulajdonképpen ez az átalakulás.

De az igazi fordulópont 1909. április 20-a: Detroitban a Woodward Avenue mentén fektették le a világ első "mile-áját", azaz teljesen egy mérföld hosszú, betonborítású autóutat. Ami Amerika utjainak akkori állapotát illeti, van egy jól szemléltető szám: az 1904-es első országos közúti felmérés szerint 2 millió mérföld vidéki közut volt, de ezekből mindössze 154 000 mérföld volt kavics- vagy kőborítású. A többi földút. Tíz évvel később, 1913-ban nyitották meg a New Yorktól San Franciscóig húzódó Lincoln Highway-t, az autóknak szánt egyik legkorábbi parttól partig vezető utat. 1916-ban a Federal Aid Road Act révén a Kongresszus először tette meg a kritikus szövetségi lépést az állami utak javítása érdekében. 1925-re pedig benzinadóból, autólíencs-díjakból és szövetségi kötvényekből finanszírozott 7 680 mérföld javított utat építettek.

A világháborúk szerepét se hagyjuk ki: a 1940-es évek közepén a háborús termeléshez szinte az összes gyár bekapcsolódott, és a nagyobb gépek nagyobb tömegben történő szállításához növelték az autópálya-rendszerek kapacitását. Egyes történészek szerint a logisztikai fölény a szövetségesek győzelmének egyik fő oka lehetett. Vagyis az út nem csupán a gumiabroncs alatt futó sáv; még a háborúk sorsa is.

Hol használták a világ első közlekedési tábláit és a közlekedési lámpát?

Dünyanın ilk stop levhası 1915'te Detroit'te çıktı ve bugünkü dev kırmızı sekizgenin aksine küçücük, beyaz ve dikdörtgendi.

A kérdésre a választ két kontinensre bontva adhatjuk meg. Az első közlekedési lámpát 1868. december 10-én Londonban, a Parliament Square-en állították fel; J.P. Knight egy gázlámpás rendszert tervezett, hogy csökkentse a rendőrok máterét. Az elektromos változat pedig sokkal később, 1914. augusztus 5-én Clevelandban került fel az Euclid Avenue és az East 105th Street sarkára - tervezője az amerikai Lester Wire rendőr volt. A gázlámpáról az elektromos jelzésre való átmenet lényegében a forgalomirányítás kamaszkora volt.

A STOP tábla Detroit találmánya: 1915-ben vette ott használatba a világ első stop tábláját, és el sem hinnéd, de kicsi volt - fehér, téglalap alakú, fekete betűkkel. Semmiképp sem hasonlított arra az óriási vörös oktagonra, amit ma mindenhol látsz. Ha a táblák terén még messzebb megyünk vissza, a legrégebbi jelzések egyszerű fa- és kőmérföldkövek voltak; valószínűleg a rómaiak használták az első közlekedési jelzéseket: Britanniában úttávolságokat jelöltek meg 1000 lépés (kb. egy mérföld) kövekkel. Angliában ezután jöttek az ujjal mutató iránytáblák, a fingerpostok. 1927-ben az első AASHO közúti jelzési kézikönyv hat nagy betűtípust szabványosított az amerikai utak számára - igen, még a táblán lévő betűknek is van szabványa, és te anélkül olvasod minden nap, hogy észrevennéd.

Az első közlekedési törvények: Ki, hol, mikor?

A szabályok is fokozatosan, a táblákhoz hasonlóan érkeztek. Íme néhány mérföldkő:

  • 1901: New York a kötelező autóregisztrációval az Egyesült Államok első közlekedési szabályozásainak egyikét vezette be.
  • 1901: Connecticut első állami törvényét hozta járművekre, 12 mph / városon belüli, 15 mph sebességkorlátozással.
  • 1903: "A közlekedésbiztonság atyja" William Phelps Eno számos közlekedési szabályt vezetett be, például hogy a lassabb forgalom jobbra tartsa magát.
  • 1909: Németország a világ első nemzeti közlekedési törvényei közül néhányat hozott, állami vezetői vizsgával és jogosítvánnyal együtt.
  • 1923: Garrett A. Morgan szabadalmaztatta a T-alakú közlekedési jelzőt.

Érdemes közelebbről is megismerkedni Enóval: Ez a Yale-t végzett ember azok közé tartozott, akik először vették komolyan a "hogyan áramlik a forgalom" kérdését, amikor az autók épp hogy csak megjelentek az utcákon. A rend, amit ma látsz egy kereszteződésben, amikor jobbra megy át, vagy amikor a lassan haladók a jobb sávba húzódnak, nagyrészt az ő ötleteinek leszármazottja. Hogy egy ember javaslatai a mai közlekedési logikává válhatnak - ez a történet kedvenc részem.

Útjelző vonalak: Fehérre festett gondolat

Most menj ki az utcára, és nézd meg az aszfalt közepén lévő vonalat. Az a vonal is találmány, tudtad? A festett középvonal legrégebbi feljegyzése 1911-ből, Michiganből származik: Edward Hines-ról nevezték el, aki a Wayne County Board of Roads tagja volt. Ugyanebben az évben dokumentálták Michiganben az első útburkolati jelzést is, amely ugyanehhez a korszakhoz tartozik. De a történet itt nem ér véget: 1917 áprilisában Kaliforniában Dr. June McCarroll által húzott vonalat az Egyesült Államokban az aszfaltra festett első sárga középvonalként jegyezték fel. Hogy egy orvos vonalat húz az aszfaltra a balesetek megelőzése érdekében... Hogy valaki olyasmit tesz lehetővé egy egész ország számára, aminek semmi köze a szakmájához, szerintem bekerülhetne a vállalkozói szemlélet tankönyvébe.'ban Kaliforniában Dr. June McCarroll által húzott vonalat az Egyesült Államokban az aszfaltra festett első sárga középvonalként jegyezték fel. Hogy egy orvos vonalat húz az aszfaltra a balesetek megelőzése érdekében... Hogy valaki olyasmit tesz lehetővé egy egész ország számára, aminek semmi köze a szakmájához, szerintem bekerülhetne a vállalkozói szemlélet tankönyvébe.

Ha azt kérdezed, miért van vita arról, hogy 1911-e vagy 1917-e, a kérdés a definícióban rejlik: 1911 az első festett útjelzésként ismert, 1917 pedig az első sárga középvonal hivatalos nyilvántartásba vételi éve. Ha a definíció változik, a dátum is változik - a történelem néha ilyen apró részletekkel van tele. Az angol fronton pedig 1921-ben Birminghamban elindultak a központi fehér vonalak a hanyag vezetés és a balesetek ellen; az éjszakai és ködös látásra kitalált "cat's eyes", azaz macskaszem visszaverők is ebből a korszakból származnak. Az 1940-es évekre a sárga vonalak az egész USA-ban szabvánnyá váltak. Az aszfott valósággal beszélni kezdett.

Kapcsolat a jelennel: Minden tábla egy történet

Bertha Benz sötétben megtett földútjától Detroit első betonoszlopán át a londoni gázlámpástól Cleveland első elektromos jelzőfényéig... Ma, amikor vezetőülésbe ülsz, minden vonal, minden tábla, minden fény, amit látsz, valakinek a "így ezt nem így kell csinálni" kijelentéséből született. Az anyagok oldala sem áll meg; napjainkban bitumenes aszfalthoz adalékokat és polimereket keverve növelik a tartósságot, a tapadást és az újrahasznosíthatóságot. Az út 150 éve még mindig fejlődik.

Legközelebb, amikor piros lámpánál vársz, gondold el: az a pillanat, amire vársz, szintén a történelem terméke. Szerinted melyik az őrültebb - feltalálni az autót, vagy rendet teremteni abban a világba, ahová az autók kerültek? Az én válaszom egyértelmű: az utóbbi.

Források