Hogyan született meg a Le Mans-t nyerő amerikai Ford GT40?

Ikonikus modellek
Szerző: Lütfi Mete Odabaşı
Létrehozás: 16 október 2026

Egy elutasított egyezség miatti bosszú nemcsak azt jelentette, hogy Le Mans-ban négy éven át nem a Fujisanhoz hasonlítottak, hanem azt is, hogy a Ford GT40 neve a történelembe véste be magát a hármas győzelem diadalával.

Az oldal megosztása

A Ford GT40 egy amerikai versenyautó, amely Henry Ford II bosszúprojekteként született, miután Enzo Ferrari 1963-ban az utolsó pillanatban visszavonta a vásárlási megállapodást, és azzal íródott be a történelembe, hogy 1966-tól 1969-ig négy egymást követő alkalommal megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt. Vagyis mi lehet az eredménye egy rosszul sikerült üzleti tárgyalásnak? A választ a versenypályákon a mai napig beszélik.

Kiemeltek

Összesen mindössze 105 darab GT40 készült
1966. június 19.: A Ford volt az első amerikai gyártó, amely Le Mans-on tarolt az első három hellyel
1966-1969: Négy egymást követő Le Mans-győzelem
A GT40 a mai napig az egyetlen amerikai gyártmányú autó, amely Le Mans-t nyert
A neve a magasságából származik: pontosan 40 hüvelyk

Miért készült a Ford GT40? Egy megsértett megállapodás bosszúja

A történet 1963-ban kezdődik. Henry Ford II asztalhoz ült, hogy megvásárolja a Ferrarit. A tárgyalások meglehetősen előrehaladtak, de az utolsó pillanatban Enzo Ferrari, amikor meglátta azt a záradékot, amely szerint a Ferrari versenyprogramja feletti irányítást a Fordra bíznák, visszavonta a megállapodást. Beszéljek a saját nevében: hogy valaki a legutolsó pillanatban kérdőjelezi meg, hogy átveszi-e más legértékesebb dolgát... Ferrari oldaláról érthető, Ford oldaláról viszont nyílt sértés.

Henry Ford II is így gondolkodott. Ahelyett, hogy megsértődött volna, egy óriási vállalat pénzügyi és mérnöki erőforrásait egyetlen célra irányította: legyőzni a Ferrarit a saját terepén, a versenyállósági futamok emlékművén, Le Mans-on. Ne feledjük, a Scuderia Ferrari 1960-tól 1965-ig sorozatosan nyerte a Le Mans-t. Pontosan ez volt az igazi oka, hogy a Ford megalkossa a GT40-et: megtörni azt a sorozatot. Hihetetlenül hangzik, de egy autó egy megszakadt kézfogás gyerekeként született meg.

A GT40 fejlesztési folyamata: a Lolából született ötlet

A Ford nem a nulláról kezdte, hanem okosan cselekedett és bevonatta a szakembereket. Megállapodott Eric Broadley-vel, a Lola Cars alapítójával; hiszen Broadley középmotoros, Ford-motoros Lola GT-je pontosan az volt az ötlet, amit kerestek. A Ford megvett egy pár Lola GT-t, majd Broadley mellé John Wyer-t és Roy Lunn-t is csatlakoztatva megteremtette a GT40-et. Egy amerikai gyártótól, amely középmotoros versenyjárművet álmodott, ez azokban az években komoly bátorság volt.

Már maga a név is önmagában egy történet. A "GT" a Grand Turismo-ból, a "40" pedig az autó magasságából származik: 40 hüvelyk. Vagyis az autó neve szó szerint a magasságából ered! Gondoljunk rá úgy, mint egy sorozat filmcímére. A dolog érdekessége, hogy az autó hivatalos neve valójában "Ford GT" volt; a GT40 becenév vált népszerűvé, és háttérbe szorította a hivatalos nevet.

Az első versenyre 1964 májusában került sor a Nürburgringen, és az eredmények vegyesek voltak. Az 1964-es Le Mans-on Ginther előre jutott, Hill pedig a leggyorsabb kört futotta, de az autó megbízhatóság terén makacs problémákat okozott. Sebesség volt, befejezés nem. Az első motorok 4.2 és 4.7 literes small-block Ford V8-asok voltak; vagyis mind versenyre módosított amerikai gyártmányú Ford V8 OHV motorokkal működtek. A Ferrari legyőzésére amerikai szívót használtak volna, egyszerűen és érthetően.

Mit változtatott, amikor Carroll Shelby bekapcsolódott?

1965-ben a csapat irányítása Carroll Shelbyhez került. Bizony hallott már róla: az a legenda, aki úgy beszélt, mint egy kísérleti béka, tehenész-kéncsuhát viselt, és versenyzőből csapatfőnökké avanzsált. Shelby alatt a szezon nem mondható fényesnek; a Daytona 2000 Km-en aratott győzelem és a Sebring-i második helyen kívül az év nagy csalódás volt. De az, amit Shelby hozott, az a versenyzési intelligencia és a csapatba vetett bizalom volt. Mintha elmesélné, mi a különbség egy gyors autó és egy győztes csapat között, és hogy azt a különbséget egy olyan csapat tudja behozni, amely ezt érti... Shelby pontosan ezt tette.

Mk II: A nagy motor, a nagy erő korszaka

1966'da Ferrari'ler 17. saati göremeden elenirken üç Ford GT40 podyumu süpürdü ve Le Mans'ı kazanan ilk Amerikan üreticisi Ford oldu.

Itt komolyan fordulnak a dolgok. Ford a motort 7,0 literesre (427 köbhüvelyk) növelő big-block V8-est vetette be, és megszületett a Mk II Erősített alváz, robosztusabb sebességváltó és hosszabb orr. A motor és a megerősítések néhány száz font plusz súlyt hoztak; cserébe a Mk II kb. 485 lóerőt termelt. Egy egyszerű hasonlat: elengedjük a kicsi és fürgemiájú sprintert, hogy egy mészáros erővel bíró bokszolót küldjünk a ringbe. Ha a tartósfutamnál az a fontos, hogy 24 órán át tudjon lélegezni, a Mk II ezt izomerővel tette.

Az 1966-os Le Mans-ra mindössze 8 Ferrari ment szemben 13 Ford GT40 ellen. Az eredmény? Egyetlen jelentős Ferrari sem érte meg a 17. órát. A Ford oldalán viszont történelem íródott: három Mk II söpörte végig a pódiumot. A nyertes autó 3009,3 mérföldet tett meg 125,38 mph átlagsebességgel. A Ford lett az első amerikai gyártó, amely megnyerte a Le Mans-t, és ugyanabban az évben elhozta a Konstruktőri Bajnokságot is.

Vitás befejezés: mi történt Ken Milesszal?

De a győzelemben valami hiányzott. Amikor Ken Miles és Denny Hulme vezetett, a Ford vezetése azt kérte, hogy a három autó lassítson, és közösen, vizuálisan "holtversenyes", azaz holtversenyes befejezésű fotóért érjenek célba. A gond az: mivel a McLaren/Amon autó 60 lábbal hátrébb indult a rajtrácson, technikailag akkor is a McLaren nyert volna, ha egyszerre érik célba. Hogy Milesszal lassítottak, és így vették el tőle a győzelmet, a versenytörténet egyik legtöbbet beszélt pillanata máig. Még az is vita tárgya, ki a felelős; a film Leo Beebére ken mindent, míg a valódi történet szerint a Ford vezetése a híres fotóhoz tervezett jelenetről van szó. Azt is mondták, hogy ha Miles megpróbál előre jönni, kizárják a versenyből. Ez a befejezés a Ford v Ferrari filmben évekkel később újra előtérbe került, és máig vitatott.

1967-1969: a Mk IV-től a Gulf-színekig, az utolsó pillanatos győzelemig

1966 után a történet nem ért véget, sőt rétegről rétegre mélyült. Ken Miles sajnos életét vesztette, miközben a J-cart tesztelte Riverside-on; ennek a tragédiának a nyomán újratervezett autóból született meg a Mk IV . A Mk IV az alumínium honeycomb-alvázú J-car tervezésből származott, Kar Kraft gyártmányú 2 fokozatú automata sebességváltót és 7,0 literes big-block V8-ast használt. 1967-ben Sebring-en megjött az Andretti/McLaren győzelem; Le Mans-ban pedig Dan Gurney és AJ Foyt a Mk IV-vel 4 kör előnnyel győzte le a Ferrarit. Ez a verseny egyben a Mk IV utolsó futama is volt.

1968-ban megváltoztak a szabályok: a FIA a tisztán versenymotorokat 3,0 literesre, a gyártásalapú motorokat 5,0 literesre korlátozta. A Ford gyári csapata visszavonult, de a történet nem ért véget; John Wyer J.W. Automotive csapata a Gulf Oil híres kék-narancssárga színeiben a GT40-tel megnyerte az 1968-as Sportszautó-Világbajnokságot és Le Manst is. Nem volt gyár, de volt legenda; ennyi volt a különbség.

És 1969: ugyanazzal a kasztnival (1075) Jackie Ickx és Jackie Oliver alig körülbelül 120 méterrel előnyvel győzte le Hans Herrmann Porsche 908-asát. Az 1966-os megrendezett befutóval ellentétben ez Le Mans egyik teljesen valós, hamísítatlan legszorosabb befutójának számít. Ezzel a Ford GT40-es utolsó Le Mans-i győzelmét is feljegyezték. Összesen négy egymást követő győzelem 1966-tól 1969-ig: a Ford álmodozott bosszúja több mint beteljesült.

Változat	Motor	Kiemelt jellemző
Mk I (GT40)	4,2 / 4,7 L small-block V8	Első változat; gyors, de megbízhatósági problémákkal küzdött
Mk II	7,0 L (427 köbinch) big-block V8, kb. 485 LE	1966-os Le Mans-i hármas győzelem
Mk IV	7,0 L big-block V8	Alumínium honeycomb kasztni, 1967-es Le Mans-i győztes
Mk III	kb. 305 LE-s small-block V8	Mindössze 7 darab utcai autó; a legritkább változat

Hány GT40 készült?

Mindezek a győzelmek ellenére a teljes gyártás mindössze 105 darab volt. Ma ez a szám a gyűjtők szemében szinte szentté teszi az autót. Érdekesség még: a Ford soha nem védette le a GT40 nevet. Amikor a 2000-es években a modern GT gyártásba került, a név jogok másoknál voltak, ezért az autó a "Ford GT" nevet kapta. Elmondhatjuk, hogy a becenév kiszorította a hivatalos nevet.

A GT40 öröksége és a modern Ford GT-ig vezető út

A GT40 története több mint egy autó története: a vállalati makacsság, a mérnöki bátorság és a "meg tudjuk csinálni" mondat versenytörténelembe vésett alakja. Ma is az egyetlen amerikai gyártmányú autó, amely Le Manst nyert; hatvan évvel később sem akadt, aki ezt a mércét túlszárnyalja.

Az örökség a modern Ford GT-vel folytatódik. Az 2005-ös és 2016-ban gyártott Ford GT modellek ünnepelték a versenyörökséget; a 2016-os generáció a GT40 Le Mans-i győzelmének 50. évfordulójára készült, és 3,5 literes EcoBoost motorjával minden idők legerősebb Ford GT-je lett. 2026-ban volt a GT40 Le Mans-i triplagyőzelmének 60. évfordulója; felidézték, hogy a nyertes autókat valójában az angliai Slough-i üzemben gyártották, és bemutatták az új GT MkII-t, amely tiszteletet szeretett volna tenni az 1966-os győzelem előtt. Eközben olyan autók, mint a Mk II-B (kettős alvázszámú Reims-i 12 órás győztes) és az 1966-os Mk I, ma múzeumi vitrinekben szerepelnek; az 1966-os győztes P/1046 alváz pedig új tulajdonosra talált, hogy eredeti állapotába állítsák helyre.

Egy megtört megállapodásból négy egymást követő Le Mans-i győzelem született. Szerinted nem ez a versenytörténelem legédesebb bosszúja? Némileg szerintem ez a versenykultúra által ismert legjobb forgatókönyv, egy olyan valóság, amelyet még a forgatókönyvírók sem tudtak volna megírni.