Honnan ered az Indianapolis 500 téglaắplya és a tejtradíciója?

IndyCar
Szerző: Lütfi Mete Odabaşı
Létrehozás: 18 október 2026

A pálya 3,2 millió tégla születésével kezdődött, ma pedig a győztesek ajkán lévő egyetlen szívtégla és egy korty tej életében tovább él.

Az oldal megosztása

Az Indianapolis 500 leghíresebb rituáléi - a téglával bélelt célvonal, a győztes tejivása, a Borg-Warner Kupába belevésett arcok és a legendás rajtparancs - 1909 óta a pálya történetével együtt nőtt ki hagyományokból. Ez az oldal a négy ikonikus hagyomány eredetét és mai jelentését sorra elmondja.

Kiemelt tények

A pályát 1909-ben 3,2 millió téglával fedték le; ma a rajt-cél vonalon csupán egy yard (0,91 m) tégla maradt.
A tej-hagyomány 1936-ban kezdődött, Louis Meyer ízlése folytán; 1956 óta állandó rituálé.
A Borg-Warner Kupába 1936 óta minden győztes arca domborműként kerül bevésésre.
A "téglák megcsókolása" hagyomány 1996-ban született meg a NASCAR oldalon Dale Jarrett révén.
A pálya összesen körülbelül 400.000 fős kapacitásával a világ legnagyobb sportlétesítménye.

Mi az a Yard of Bricks, és miért hívják a pályát "Brickyard"-nak?

Ölümcül kazaların ardından asfalt yerine tuğla döşenen Indianapolis pisti, Brickyard adını tarihinin en acı gününden aldı.

Az Indianapolis Motor Speedway az Indianai Speedway-en, Indianapolis külvárosában található. Alapjait 1909. március 15-én rakták le, kapuit 1909. augusztus 14-én nyitotta meg. A Carl G. Fisher, James A. Allison, Frank H. Wheeler és Arthur C. Newby alkotta négy alapító álma az volt, hogy Amerikának európai stílusú, hatalmas sebességteszt-pályát ajándékozzon. Ez a második, célra épített bankolt oválpálya a Brooklands után - és az első pálya, amely felvette a "speedway" nevet. Hozzátehetjük, hogy a világ harmadik legrégebbi állandó autóverseny-pályája.

De elején nem sikerült minden simán. Az első versenyhétvégén bekövetkezett halálos balesetek után a Nagy Nemzeti Bizottság bojkottdöntést hozott, és a pálya felületét sürgősen meg kellett újítani. A megoldás a tégla volt: Öt indianai gyártó összesen 3,2 millió darab, egyenként 10 font (4,5 kg) súlyú téglát szállított. A téglákat 2 hüvelyk (51 mm) vastag homokágyra kézzel rakták le, és közéjük habarcsot töltöttek. Az utolsó "aranytéglát" - aranyozott sárgarézből készült - a korabeli indianai kormányzó, Thomas R. Marshall helyezte el különleges ceremónia keretében. A pálya ezért máig "The Brickyard", azaz Téglaüzem néven ismert. Eleinte furcsán hangozhat, de belegondolva teljesen logikus: akkoriban senkinek sem jutott eszébe más anyag, amely ennyire szilárdan be tudta volna fedni ekkora pályát.

Miért fedték le a téglákat aszfalttal?

A téglafelület gyors volt, de kegyetlen. 1931 és 1935 között a pályán történt, ami a burkolat cseréjéről szóló vitát elkerülhetetlenné tette. Először az 1930-as években a kanyarokra került aszfalt; 1939-ben a teljes pálya aszfaltra váltott. 1961 októberében pedig a megmaradt utolsó téglaszakaszokat is lefedték - de nem teljesen. A rajt-cél vonalon megtörténte elkerülhetetlenné tette az újraborításról szóló vitát. Először az 1930-as években a kanyarokra került aszfalt; 1939-ben a pálya egésze aszfaltra váltott. 1961 októberében pedig a megmaradt utolsó téglaszakaszokat is lefedték - de nem teljesen. A rajt-cél vonalon 3 láb, azaz pontosan egy yard (0,91 m) hosszú eredeti téglacsíkot tudatosan szabadon hagytak. A "Yard of Bricks" elnevezés pontosan innen származik: a Téglák Yardja.

Miért isznak tejet az Indy 500 győztesei?

Erre a kérdésre a válasz a motorsport egyik legédesebb (és legtejesebb!) története. A hagyomány 1936'ra támaszkodik: Louis Meyer a harmadik Indy 500 győzelme után egy pohár írót, azaz buttermilket kért. Meyer szokása valójában kicsit régebbre nyúlik vissza; 1933-as győzelme után is ismert, hogy írót preferált. De az a pont, amikor intézményesült és mindenki szemében rituálévá vált, 1936 volt. Ma is, amikor a győztes felemeli a tejet, tulajdonképpen tiszteletet adnak a történet kezdőhelyének.

1956-ban az American Dairy Association lépett színre, és a tejivási ceremónia véglegesvé vált. Az első hivatalosan tejet iszó győztes Pat Flaherty volt - kíváncsiaknak: állítólag Flaherty enyhe kalciumhiánya miatt különösen kedvelte a tejet. A modern korszakban a 2025-ös versenyig a győztes tejet sorozatban 69. alkalommal, összesen pedig 76. alkalommal itták meg. És az érdekesség: Ma a győztes versenyzőnek a tej ivásáért cserébe 10.000 dollár jutalmat adnak. Egy pohár tejért 10.000 dollár - ez a márkaérték a motorsportban!

Borg-Warner Kupa: A győztesek arcukkal együtt

Az Indy 500 győztesének adományozott Borg-Warner Kupát 1935-ben rendelte meg a BorgWarner; a tervezést Robert J. Hill és a chicagói székhelyű Spaulding-Gotham, Inc. végezte. A Kupát 1936-ban mutatták be, és az első naptól kezdve egy eredeti ötletet hordoz: Minden győztes arcát domborműves (bas-relief) technikával faragják a trófeára. Bemutatásakor az addigi 24 korábbi győztes arcával jelent meg; az első megfaragott arc Louis Meyeré volt. Vagyis abban az évben, amikor nyersz, vezetsz, de az örök portréd is elkészül. Nem tudom, létezik-e a világon hasonló trófea, de szerintem az ötlet fantasztikus.

A trófea mai helye önmagában is történet: A Kupa véglegesen az Indianapolis Motor Speedway Múzeumban van kiállítva. A győztes versenyző nem viheti haza - helyette egy replika trófeát kap. Az összes legenda arca egyetlen helyen, a pálya szívében való megtalálása gyakorlatilag motorsporti portrégalériává alakítja a trófeát.

"Gentlemen, start your engines": A rajtparancs története

Talán a világ leghíresebb három szava. A parancs először 1953-ban jelent meg nyomtatásban a verseny reggelét meghirdető "countdown" programban. Eztán a bejelentést végző személy legendássá vált: Tony Hulman "Gentlemen, start your engines" felhívását egy 1968-ban készült Indianapolis Star fotó dokumentálta. Ez a parancs olyan volt, mint egyfajta zenei bevezető, amely pillanatok alatt milliók szívverését gyorsította fel.

De az idők változtak, és a parancsnak is változnia kellett. Miután Janet Guthrie 1977-ben kvalifikálta magát a versenyre, 1978-1979-ben a parancsot "Lady and gentlemen, start your engines" formára frissítették. A mai változat teljesen nemek szerint semleges: "Drivers, start your engines." A 110. Indy 500-en ezt a megtiszteltetést Roger Penske vállalta. Bár egyszerű mondatnak tűnik, valójában a sport fejlődésének kis tükre - a hagyomány megőrzött, de mindenki befogadása érdekében megújult.

Téglák megcsókolása és egyéb verseny előtti rituálék

A legérzelmesebb hagyomány a Yard of Bricks kapcsán a téglák megcsókolása - a "Kissing the Bricks". Érdekes részlet: ez a hagyomány valójában nem az Indy 500-nál, 1996 Brickyard 400-nél, azaz a NASCAR oldalán kezdődött. Az első téglát csókoló versenyző Dale Jarrett volt. Azóta a Speedway-en futott minden verseny győztese megcsókolja a téglákat, hogy megpecsételje győzelmét. Mintha megérintenéd azt az egy yardnyi téglasort, és kezet ráznál mindenkiével, aki 1909 óta versenyez itt.

Ami a verseny kezdete előtt történik

Míg az Indy 500 rajtjára várunk, sorban egy sor ceremónia zajlik: először az invocation, vagyis az imádság, majd a "Taps", a "America the Beautiful" és a "God Bless America", utána a nemzeti himnusz. Mindezek mellett a legmaradandóbb verseny előtti hagyomány a "Back Home Again in Indiana" című dal előadása. Maga a verseny is tele van rítusokkal: a Pace Car a verseny elején az autó tempójának tartására szolgál, és a pace/parade körökben villogó fénnyel közlekedik - úgy képzelheted el, mint az elölről haladó autót a hétköznapokban, amely bekapcsolja a biztonsági sávjelzőt. Egy másik kedves hagyomány a Historic Car Lap: az IMS Museum szervezésében történelmi járművek tesznek meg egy kört régi versenyzőkkel.

Nem szabad megemlíteni a verseny eredetét sem röviden: az első Indy 500 1911. május 30-án került megrendezésre, és Ray Harroun nyerte 74,602 mph átlagsebességgel. Harrounról még egy érdekes részlet ismert: egyedül vezetett, így súlyt takarított meg, és felszerelte az autókban először használt visszapillantó tükröt. Vagyis ez a pálya nemcsak a hagyományok, hanem az innovációk szülőhelye is.

A pálya méretei egyetlen pillantásra

Ismerjük meg kicsit közelebbről azt a helyet, ahol a hagyományok élnek. A számok egyértelműen megmutatják, miért ilyen legendás a Speedway:

Tulajdonság	Érték
A pálya hossza	2,500 mérföld (4,023 km)
Kanyarok száma	4
A kanyarok dőlésszöge (banking)	9°12'
Állandó ülőhelyek száma	257.325
Teljes kapacitás	Körülbelül 400.000
A téglaburkolat éve	1909 (3,2 millió tégla)

Miért élnek még mindig a hagyományok?

Úgy gondolom, a válasz egyszerű: az Indianapolis 500 nem csupán egy verseny; hanem egy összejövetel módja. A téglákat 1961-ben az aszfalt alá temették, de az a egy yardnyi téglasort emlékeztet arra, hogyan indult minden. A tej egy 1936-os versenyző egyszerű kéréséből olyan ceremóniává vált, amelyet milliók néznek. A Borg-Warner Kupa minden évben új arccal bővül, a rajtparancs pedig úgy frissül, hogy mindkit átöleljen. A Kiss the Bricks események még mindig szerepelnek az IMS Museum naptárában - vagyis ezek a rítusok nem a múlt múzeumai, hanem a mai élő hagyományai. Ha te lehetnél, melyik hagyományot szeretnéd leginkább? Az én szívem a téglák yardjában van.