Miért átkozottnak tartják James Dean Porsche 550-je?

Hollywood legyényesebb lázadója kilenc nappal azután, hogy volán mögé ült, életét vesztette autójában, és a Porsche 550 Spyder azóta is az átok nevét viseli.
Hollywood legyényesebb lázadója kilenc nappal azután, hogy volán mögé ült, életét vesztette autójában, és a Porsche 550 Spyder azóta is az átok nevét viseli.

Az oldal megosztása

Ezüstszínű sportautó csúszik lassan végig egy zsúfolt hollywoodi utcán. A volánnál ülő fiatalember a mozi legtelányos lázadója: James Dean. Valaki az út szélén megállítja, megnézi az autóját, és valamit súg neki - és egy héttel később Dean ebben az autóban hal meg. Ez filmszcénának hangzik, ugye? De ez a történet igaz, és bár már pontosan hetven év telt el, máig vitatott. Miért tartják "átokvert"-nek a Porsche 550 Spydert? Honnan erednek az állítások, melyek igazak, és melyek hollywoodi kitalációk? Kezdjük az elejéről.

Kilenc napos tulajdonlás: Megszületik a "Little Bastard"

James Dean az 1955. szeptember 21-én szerezte meg az 550 Spydert a Porsche amerikai forgalmazójától, és beszámította a régi Speedsterét. Az 550-0055 alvázszámú jármű komoly gépnek számított annak, aki versenyezni akart a maga idejében - könnyű, alacsony és gyors volt. Olyan lépés, mintha valaki ma úgy döntenél, hogy játék konzolon szuperkártyát vezetsz, aztán a valódi pályán versenyzel.

Az autó beceneve híres: Little Bastard. Dean ezt a nevet Jack Warner, a Warner Bros főnökének egy róla elhangzott kifejezése nyomán vette fel. A nevet Jeffries, a dekoratőr festő írta a kokpitra saját kézírásával. Jeffries ezenkívül az ajtókra és a motorháztetőre mosható fekete festékkel a 130-as számot festette fel. Vagyis ez a jármű attól a pillanattól kezdve, hogy látszani kezdett, nem volt hétköznapi sportautó; ahogy színpadra lépett, a karaktere is az volt.

De a érdekesség az, hogy az autó valójában nem volt tökéletes. Dean vele legalább két kisebb balesetet szenvedett a verseny előtt; a Mulholland Drive-on egy patakpartnak ért, ami horpadásokat hagyott az elülső motorháztetőn és a hátsó sáron. Az ezüst festéket is sietve hordták fel, maszkolás nélkül. Dean és az autó kapcsolata összesen mindössze 9 napig tartott. A kilenc nap végén minden megváltozott.

1955. szeptember 30.: A Route 46-os baleset valódi története

Saatte 85 millik bir hız, 24 yaşında bir efsane ve asla eskimeyen bir lanet: 30 Eylül 1955, Route 46.

Dean a gyári képzésben részesült Porsche szerelővel, Rolf Wütherichcel együtt indult el a hollywoodi Competition Motors-tól a salinasi versenyek felé. Utána Bill Hickman és Sanford Roth követte őket egy Ford station wagonnal és pótkocsival. A konvojt a rendőrség Bakersfielden kívül megállította; sebességbüntetést kaptak. Vagyis a sebességprobléma már a legelején nyilvánvaló volt.

A baleset a Route 46/466-os úton történt. Dean becslések szerint 85 mph sebességgel haladt, amikor Donald Turnupseed, a California Polytechnic State Egyetem hallgatójának 1950-es Ford Customja a szélére kanyarodott. A két jármű összeütközött, és a Ford nagyjából 12 métert csúszott. Dean, akinek az autójában a vezetőoldal szenvedte a legtöbb kárt, nyaksértést szenvedett, és a paso robles-i kórházban 18.20-kor halottként érkezett. Csak 24 éves volt. Wütherich kirepült az autóból, de törött állkapoccsal és lábbal megúszta; Turnupseed könnyebben megsérült, és ellene nem emeltek vádat.

A lényeg egy mondatban

  • Dean az 1955. szeptember 21-én szerezte meg az 550 Spydert; a balesete 1955. szeptember 30-án történt - mindössze 9 nappal később.
  • A "Little Bastard" becenév Dean Jeffries kézírásával szerepelt a műszerfalon; a járművön a 130 -es szám is szerepelt.
  • A baleset után a motort egy másik versenyautóba építették be; annak az autónak a versenyzője 1956-ban életét vesztette a versenyen.
  • A jármű 1960-ban tűnt el egy vasúti kocsiban; 2005-ben 1 millió dolláros jutalmat tűztek ki megtalálásáért, de máig elveszettnek tekinthető.

Az átok első szikrája: Alec Guinness rossz érzései

Itt kezdődik a történet feszültséggel teli jelenete. Körülbelül egy héttel a baleset előtt Dean megismerkedett a brit színész Alec Guinness-szel, és megmutatta neki az új autóját. Guinness évekkel később elmesélte, hogy az autó láttán mély rossz előérzete támadt, és naplójába írta, hogy nem szabadna beülnie ebbe az autóba, különben egy héten belül holtan találnák benne. A baleset pontosan aznap a héten történt, és Dean az autóban vesztette életét.

Ez a jóslat Guinness önéletrajzában és videóra rögzített interjúiban is visszatér; vagyis nem tekintik kizárólag kitalált történetnek. De az érem másik oldala az: ezt a történetet a baleset után kezdték el mesélni, vagy valóban előre megírták? Éppen ez a kérdés az átok-vita első és leghíresebb vitapontja.

Az alkatrészek kesztyűként cseréltek gazdát, és every kaotikussá vált

A baleset után a biztosító totálkárnak nyilvánította az autót, amelyet Burbankben egy roncstelepi kereskedőtől Dr. William Eschrich vásárolt meg. Eschrich a Porsche 547-es típusú motort egy Lotus IX versenyautó elejére szerelte; a váltót, a kormányt és a fékeket pedig a orvos-versenyző Troy McHenrynek adta kölcsön. Mintha valaki szétszedne egy laptopot, és a kijelzőjét az egyiknek, a billentyűzetét a másiknak adná - de minden alkatrész egy ember életéhez nyúlt hozzá.

A 1956-os Pomona-versenyeken mindkét autó rajthoz állt. Eschrich baleset nélkül megúszta a Lotusszal, de McHenry ugyanabban a versenyben fának ütközve vesztette életét. "A Little Bastard átka" pontosan ekkor kezdett komolyan vehetővé válni a nyilvánosság szemében: egy szétszedett autó vezetői különböző járművekben ugyanazzal a sorsral találkoztak. Állítólag az eladás pontosan kis vagyonért, 1 092 dollárért történt - vagyis a "sors" nagyon olcsón cserélt gazdát.

George Barris és egy roncs színrevitele

A történet egyik kulcsalakja a "Kustom Királyaként" ismert George Barris. Barris megvásárolta a roncsot, és azt ígérte, hogy újjáépíti; ám mivel a vázat nem lehetett megmenteni, a terv megváltozott, és Barris a hírhedtséget lehetőséggé alakította. 1956-ban megkezdte a roncs nyilvános kiállítását, és kampányszerűen terjesztette az átok-történetet. 1957 és 1959 között az autó elindult az autókiállításokra, mozikba, sőt tekepályákra is betérő "félelmetes turnéra".

Azokban az években elmesélt események meglehetősen hátborzongatóak - és legalább ennyire ellenőrizhetetlenek:

  • Állítólag Barris által eladott két gumiabroncs egyszerre fújt ki, és az útról letérítette tulajdonosát.
  • 1959 márciusában az autó titokzatos módon kigyulladt egy fresnói raktárban; két megolvadt abroncs és megduzzadt festék kivételével szinte egyáltalán nem sérült meg.
  • Egy sacramento-i kiállításról elmesélik, hogy leesett a platformról, és eltörte egy néző csípőjét.
  • Körbejár a történet, hogy a szállító sofőr, George Barkus az autó alatt maradva vesztette életét.
  • Vannak további mesék is, például hogy a kiszabaduló kézifékkel egy teherautó betört a boltba, és károsította az alkatrészeket.

De most a lényeg a következő: ezen történetek többsége alaptalan, amit a korabeli feljegyzésekkel foglalkozó kutatók egyértelműen kimondanak. Vagyis minél ijesztőbb volt a történet, annál több néző jött el - és ez pontosan Barris műfaja volt. De hogyan növekedett tovább az átok a jármű eltűnése után?

Az eltűnt roncs: Hol van még mindig a Little Bastard?

1960-ban a jármű egy közúti biztonsági kiállításról visszatérve egy lezárt vasúti kocsiban tűnt el Miamiből Los Angeles felé tartva. Soha többé nem látták. Igen, jól olvastad: a filmtörténet leghíresebb autója felősölt egy vasúti kocsiban. Évekkel később, 2005-ben 1 millió dolláros jutalmat ajánlottak fel annak, aki információt szolgáltat a járműről, de az autó még mindig eltűnt.

Van, aki szerint maga az eltűnés története is Barris kitalációja lehetett - mi lehetne a legjobb módja az autó rejtélyének életben tartásának, mint teljesen nyomtalanul eltüntetni? 2020 szeptemberében pedig, a baleset után 65 évvel, hírek jelentek meg arról, hogy a jármű egy nagy darabja előkerült. Emellett az is elhangzik, hogy az alkatrészeket eladták és más járművekbe szerelték be, a vázat pedig ócskára bontották. Vagyis a történet még mindig él és lélegzik.

De van valójában átok, vagy csak mítosz?

Itt jutunk el a kérdés szívéhez. James Dean és a Porsche történetére összpontosító kutatók egyetértenek abban, hogy az "átok" narratívája nagyrészt Hollywood, mindenekelőtt George Barris által kreált, szellőzött történetek, amelyek valóságot kevernek a fikcióval. Az alkatrészekkel kapcsolatban emlegetett sérülési és halálos esetek többsége nem dokumentálható; még a fresno-i tűz eseménye is, bár ijesztő volt, ártalmatlanul végződött.

Másrészt a rendelkezésre álló konkrét tények a következők: Dean valóban meghalt, a baleset után a motort megszerző versenyző halála valóban megtörtént, a jármű valóban eltűnt. Minden újabb balszerencse, amely e láncra hullott, egyre nagyobbra duzzasztotta a történetet az emberek elméjében. A társadalomtudományokban ezt valami olyasminek nevezik, mint a "demonizált objektum" hatása: ha egy tárgy körül egyszer rossz szél kezd el forogni, minden baleset hozzá kötődik. Pontosan mint egy klasszikus horrorfilmben - csak a való világban.

Véleményem szerint a legőszintébb válasz a következő: átknak nevezett külön erő nincs; de van egy valós tragédia és egy tökéletes népmese, amely hitelessé teszi az átkot. Egy sztár halála, egy jóslat állítása, ami az alkatrészekkel történt, és az eltűnő roncs... Ha ezt az anyagot vennéd, megalkotnád eddig írt legjobb horrorforgatókönyvét. James Dean Porsche 550 Spyder autójáról ezért beszélnek még mindig - mert az igazság jobb forgatókönyv, mint a fikció.

Szerinted szórakoztatóbb elhinni az átkot, vagy mindent logikával megmagyarázni? Szerintem mindkettőnek meg kellene lennie - de amikor legközelebb versenyautós történetet olvasol, javaslom, hogy egyszer még nézz vissza arra, mit hagytál magad mögött.

Források