Miért tette szabadalmává nyilvánosan a Volvo a hárompontos biztonsági övet?

A Volvo 1959-ben világszerte, díjfizetés nélkül megnyitotta mindenkinek a Nils Bohlin által tervezett hárompontos biztonsági öv szabadalmát; a cég azért mondott le a szerzői jogi bevételekről, mert úgy gondolta, ez a találmány emberek millióit mentheti meg a haláltól. Amit ma minden autóba beszállva használhatsz, amikor becsatolod az övet, talán az autótörténelem legnagylelkűbb döntésének öröksége.

Miért hagyott örökséget a Volvo, nem védette le a szabadalmat?

Gondold így: A kezedben ott van egy hatalmas találmány, amely mindenkinek hasznos lehet, és leveheted róla a szabadalmat, hogy a világ legnagyobb licencbevételéből élj. A Volvo pontosan ezt tehatta volna. De ehelyett az ellenkezőjét választotta, és ingyen elérhetővé tette a találmányt mindenki számára. Miért? Mert a cég szerint ezt az övet nem kereskedelmi eszközként, hanem életmentő eszközként kellett látni.

Ez a döntés nem véletlen volt. A Volvo biztonság iránti megszállottsága a márka alapítási éveiig nyúlik vissza: Az 1936 -ös értékesítési kézikönyvben ez az elv állt: "Egy autót emberek használnak. Ezért minden tervezési munka alapelve a biztonságnak kellene legyen." Már a 20-as évek végén is elvárható volt egy olyan cégtől, amely mind a négy keréken teszteli a fékeket, hogy ne rejtegelje a biztonsági öv szabadalmát. Egy másik elhangzott részlet pedig nagyon emberi: A Volvo elnöke, Gunnar Engellau egy rokonát vesztette el közúti balesetben. Tehát a döntés mögött nem pénz, hanem veszteség állt.

Nils Bohlin: Repülőgép-ülésből a biztonsági öv tervezésébe

És ki tervezte ezt az övet? A történet hőse Nils Ivar Bohlin: Egy gépészmérnök, aki 1920. július 17.-én született a svédországi Härnösand városában. Bohlin karrierje a legtöbb mérnökhöz képest kissé szélsőségesebb terepeken zajlott - szó szerint értve a szót. 1942-ben a Saab repülőgépgyártónál kezdett repülőgép-tervezőként, és pilóták számára katapultüléseket fejlesztett. Vagyis még mielőtt autókhoz került volna, olyan emberek számára oldott meg biztonsági kérdéseket, akiknek órákon át rövid másodpercek alatt kellett túlélniük.

1958-ben a Volvo Bohlint az első biztonsági mérnökként vette fel; egy évvel később pedig a Volvo Járműbiztonsági Osztályának vezetője lett. Bohlin körülbelül egy évig fejlesztette az övet, majd 1959-ben bemutatta tervezését a Volvónak. A szabadalmi beadványt 1958. augusztus 29.-én nyújtották be Svédországban; az amerikai szabadalmi beadványt 1959 augusztusában adták be, és a szabadalmat 1962 júliusában adták meg. De ami igazán érdekes: A Volvo ezt a szabadalmat soha nem használta pajzsként, éppen ellenkezőleg, mindenkinek megnyitotta az ajtót.

Miért nem volt elég a kétpontos öv?

Talán most azt mondod: "Ha öv kellett, miért nem volt korábban?" Volt valójában, de csak a fele. Az első biztonsági öv szabadalmát 1903. május 11.-re teszik, a francia feltaláló, Gustave-Désiré Leveau négy pontos övtervére. Az első járműbe szerelt öv becsült dátuma viszont 1902. május 31.: a New York közelében, Staten Islandon végzett "Baker Torpedo" sebességi rekordkísérlet. A jármű balesetet szenvedett, két néző életét vesztette, de az övet használó két sofőr túlélette.

De mi volt a baj? A korban elterjedt öv, a két pontos, csak a derekat átfogó terv, a testet két ponton fogta meg, egyetlen támaszpontként működve. Ez balesetnél súlyos sérüléseket okozhatott az ágyéki gerincben; a "öv-szindrómának" nevezett állapot hasfal sérülést, ágyéki gerinctörést és hasüregi sérüléseket foglalt magában. A felsőtest pedig teljesen védtelenül maradt. Bohlin megoldása egyszerű, de zseniális geometria volt: egy V alakú, három pontos terv, amely a mellkasat és a has tájékát együtt rögzítette. Nemcsak biztonságosabb volt, hanem egy kézzel, másodpercek alatt fel és le lehetett venni. Bohlin szabadalmi szövege így írta le a célt: a terv "hatékony és fiziológiailag megfelelő" módon akadályozza meg a bekötött személy testének előre csapódását.

1959. augusztus 13.: A Volvo PV544 és a történelmi nap

Íme a pillanat: 1959. augusztus 13.-én Svédországban átadták az első, sorozatgyártású három pontos övvel rendelkező járművet - egy Volvo PV544-öt. Figyelj, nem "felárért", hanem "sorozatgyártásúként" mondtam. Bohlin öve attól a naptól kezdve minden gyárból kikerülő PV544-ben ott volt, extra kérés nélkül minden ügyfélhez eljutó biztonsági elemként. Ez volt az első példák egyike az autóiparban, amikor a biztonságot a kiegészítőből alapfelszereléssé tették.

Amikor a terv elkezdett elterjedni a világon, nem mindenki ölelte fel azonnal. Az elfogadása évekig tartó folyamat volt; még Svédországban is oktatás kérdése volt, hogy az emberek az övet felvegyék ahelyett, hogy az ülés alá dugnák. 1961-ben Svédországban az új autók több mint háromnegyedében volt biztonsági öv - ez jó arány, de még mindig nem mindenki szokta volt. Bohlin terve után is a biztonsági lánc tovább bővült: olyan találmányok, mint a légzsák, a deformációs zóna, az öv csatja és az erőhatároló mind erre az alapra épültek. De maga az öv, alapvető tervében maradt, ahogy Bohlin megrajzolta.

Egy jelentés mindent megváltoztatott: 28 000 baleset elemzése

Egy találmány életmentő voltának bemutatása ugyanolyan fontos, mint feltalálni. Bohlin ezt is megtette: 1967-ben statisztikai elemzést mutatott be, amely 28 000 balesetet vizsgált. Az eredmények megdöbbentőek voltak: Míg az öv nélküli utasok minden sebességtartományban halálos sérülést szenvedtek, övet viselő utas 60 mérföld/óránál alacsonyabb sebességnél egyetlen halálos sérülést sem szenvedett; és ha az utastér épen maradt, övet viselő személy sem vesztette el az életét. Ez a tanulmány megnyitotta az utat az Egyesült Államok Közlekedési Minisztériuma előtt, hogy hárompontos biztonsági öv meglétét írja elő a járművekben.

Amíg az öv kötelezővé nem vált: Az országok jogi átalakulása

De vajon elég volt-e az övet mindenki számára elérhetővé tenni? Nem - az emberek ülésben tartásához törvények is kellettek. Az övhasználat kötelezővé tételével szemben kezdetben komoly kifogások is felmerültek: Sokan voltak, akik azt mondták, hogy "korlátozza a személyes szabadságot", vagy hogy "a hatása nincs bizonyítva". De a kép lassan változott:

• USA: 1965-ben törvény tette kötelezővé az öv beszerelését az összes államban; 1968. január 1-jétől a Federal Motor Vehicle Safety Standard 208 szerint minden járműben lennie kellett övnek. Az első felnőtt övhasználatot előíró törvényt pedig 1984-ben fogadták el; 1995-re minden államban kötelező volt a használat, New Hampshire kivételével.
• Németország: 1974. január 1-jétől minden új járműben kötelező volt övvel felszerelni; 1976-ban lett kötelező a használat, de az elfogadás lassan haladt. Az 1984. augusztus 1-jén bevezetett 40 márkás pénzbírság az övhasználat arányát 60%-ról 90% fölé emelte. 2004. július 1-jétől a hárompontos biztonsági öv minden ülésen kötelezővé vált.
• Egyesült Királyság: 1983-ban vált jogilag kötelezővé az öv bekötése elöl.
• EU: 2006 óta kötelező az öv bekötése minden járműben; 2014-től pedig az övemlékeztető is előírt minden új járműben.

Nemzetközi szinten az öv műszaki előírásait az ENSZ UN Regulation No. 16 rendelete szabályozza; ez a rendelkezés 1970-ben lépett hatályba. A műszaki részletek is folyamatosan fejlődtek: 1963-ban az Excelsior Motor Company bemutatta a tehetetlenségi görgős övet - vagyis azt a görgős rendszert, amely ma az övet lazán engedi, majd hirtelen megfeszíti. Még ma is érkeznek új szabadalmi bejelentések olyan kérdésekben, mint az előfeszítő és a D-gyűrű elhelyezése; még a Ferrari négypontos övcsillapítási koncepciója is létezik. De mindezek Bohlin hárompontos V-alakján nyugszanak.

Egymillió élet és a folytatódó történet

Most pedig térjünk rá a fő kérdésre: Hány életet mentett meg ez a döntés? A világszerte készült becslés legalább egymillió életet említ. Amikor Bohlin 2002 szeptemberében elhunyt, a Volvo úgy becsülte, hogy az öv bemutatása utáni négy évtizedben több mint egymillió életet mentett meg. Az Egyesült Államokban évente körülbelül 15 000 életet mentenek meg a biztonsági övek - ez a szám a mérési módszertől függően változik, a 2017-es adat 14 955 volt. Csak az EU-ban, ha mindenki bekötné az övét, évente további 7000 élet menthető volna meg. Vagyis a történet még mindig íródik.

Bohlin ennek a munkának az elismerését tiszteletben kapta meg: 1974-ben a Ralph Isbrandt Automotive Safety Engineering díjat, 1995-ben a Svéd Királyi Mérnöki Tudományos Akadémia aranyérmét, 1999-ben az Automotive Hall of Fame tagságát, halála után pedig a National Inventors Hall of Fame tagságát. 1985-ben vonult nyugdíba a Volvótól vezető mérnökként.

A Volvo víziója ma is folytatódik: a cél, hogy a Volvo járműveket érintő baleseteket nullára csökkentsék. A jövőben az önvezető járművekkel akár öv nélküli autók is lehetségessé válhatnak. De addig is minden autóban az az egyszerű, V-alakú pánt, ami megtart, a történelem egyik nagylelkű találmányának emlékét őrzi. Ha legközelebb becsatolod az övet, gondolkodj el egy pillanatra: 1959-ben egy cég a legértékesebb ötletét ingyen adta oda. Az azutáni történet egymillió megmentett élet meséje.

Források

• The three-point safety belt | Volvo Group
• Three-point safety belt | DPMA
• Volvo's three-point safety belt turns 50
• The Three-Point Seatbelt Turns 60 | Car and Driver
• Nils Bohlin | Wikipedia
• NIHF Inductee Nils I. Bohlin
• AUTOMOTIVE HISTORY 101 | University Volvo Cars
• Seat Belt Safety: Buckle Up America | NHTSA