Mulsanne-egyenes a Ford-szikánig: La Sarthe története

A Le Mans-t körülölelő Circuit de la Sarthe egy állandó versenypálya és olyan közutak kombinációja, amelyek az év hátralévő részében nyitva állnak a nagyközönség előtt; 13,626 kilométer hosszú, 38 kanyarós, a világ egyik leghosszabb pályája. Ezen az oldalon magát a pályát mutatjuk be: a Mulsanne-egyenesen dölt sebességrekordokat, az 1990-ben kötelezővé tett két sikánt, valamint a Tertre Rouge-tól Arnage-ig húzódó ikonikus kanyarok karakterét.

Nem pusztán pálya, hanem úthálózat: hogyan jött létre a Circuit de la Sarthe?

Gondolj egy hétköznapi versenypályára: kerítésekkel körülvett, rendezett kör. Most töröld ezt, és tedd a helyére a következőt: a Le Mans-i városön kívüli közutak, amelyeket az év hátralévő részében normál autók, sőt talán a te szomszédod teherautója is használ. Ez a La Sarthe varázslatos oldala. Ez pontosan a versenye megkülönböztető jegye - ahogy az Automobile Club de l'Ouest (ACO) is hangsúlyozza, az autók az év hátralévő részében a nagyközönség előtt nyitva álló helyi utakat használják. A pit-zóna és néhány szakasz állandó, a többi pedig közút. 1923 óta, vagyis az első versenytől kezdve így működik.

A pálya azonban nem mindig volt a mai formájában. Az első nyomvonal 17,262 km-t tett ki, és az autók Le Mans belvárosán haladtak át. 1929-ben eltávolították a Pontlieue-i hajtűkanyart, 1932-ben pedig teljesen elkerülték a várost: hozzáadták az új szakaszt, amely a Dunlop-hídon és az Esses-en keresztül a Tertre Rouge-hoz csatlakozott. Ez a klasszikus nyomvonal - 13,492 km - az 1955-es tragédia után is szinte változatlan maradt. Nem csoda hát, hogy megtudva, a pit-egyenes akkor mindössze 3,7 méter széles volt.

Az idő során a pálya környékéhez fontos kiegészítések is hozzáadódtak. 1965-ben megnyílt a 4,185 km hosszú, állandó Bugatti Circuit, amely a nevét Ettore Bugatti-ról kapta, és a pit-létesítményeket, valamint a Dunlop-hidat megosztja a nagy pályával - ma a MotoGP francia nagydíjának ad otthont. És egy pályacsúcs-megjegyzés: a leggyorsabb versenykör 3:17.297, Mike Conway nevéhez fűződik (Toyota TS050 Hybrid, 2019); a legjobb időmérő kör pedig 3:15.267, amelyet Kamui Kobayashi ért el ugyanazzal az autóval 2020-ban.

Mulsanne-egyenes: a világ leggyorsabb 6 kilométere

A Mulsanne-egyenes hivatalos neve Ligne Droite des Hunaudières - D338, vagyis a régi Route Nationale N138. A "Mulsanne" név angolul onnan ered, hogy az egyenes a Mulsanne falu felé tart; valójában a "Route du Mulsanne"-nak nevezett út egy másik út, Arnage-ba vezet. Részlet, de menő részlet, nem igaz? A hossza pedig körülbelül 6 kilometer. Képzeld el úgy, minthogy az autópályán áthajtottál a folyamatos sávon - de 24 órán át, nappal és éjjel.

A Tertre Rouge után az autók a kör majdnem felét teljes gázon töltötték, majd lefékeztek 322 km/h feletti sebességről 100 km/h-ra a Mulsanne faluban lévő éles kanyarhoz. Ez hatalmas terhelést jelent a motorra és a hajtásláncra. Az 1970-es évek végén egy mérnöki ötlet pontosan innen született: a 0,36 körüli légellenállási együtthatójú "long tail" (hosszú farok) koncepciót éppen ezen az egyenesen fejlesztették ki a légellenállás leküzdésére. Az 1978-as Le Mans-edzéseken egy autó 365 km/h-t ért el a Mulsanne-on - a Road & Track ezt a történetet elmesélve azt írja, hogy a long tail ebből az egyenesből született.

405 vagy 407? A sebességrekord különös története

1988. A Welter Racing csapat a WM P87/P88 "Project 400" autóval egyetlen célra játszott: a 400 km/h-s határ áttörésére. És Roger Dorchy a volánnál a radar pontosan 407 km/h-t (253 mph) mért. Akkor miért olvassuk mindenhol a 405 km/h-t? Mert a Peugeot akkoriban mutatta be az új 405-ös modellt, és a csapat a kampánnyal való ütközés elkerülése érdekében "405"-ként hirdette ki a rekordot. Vagyis a radar által mutatott szám és a bejelentett szám eltér - nem a matematika, hanem a marketing diadala. Az autó sorsa is érdekes: az 59. körben túlmelegedett motorral kiesett a versenyből. Igyekszem leírni: kétszer is felmenni 400 km/h-ra, majd szétszedni a motort - ez egy hősiesség, amely tökéletesen illik a Le Mans szelleméhez. A Porsche 917 long tail (1969-71-es időszak) 362 km/h-t, az 1978-as Porsche 935 367 km/h-t ment; az 1980-as évek végére a Group C prototípusok átlépték a 400 km/h-t.

Az 1990-as sikánok: a Le Mans legvitatottabb változtatása

Ha az egyenes ilyen legendás, miért bontották meg? Két ok van. Az első az emberi oldal: a nagy sebesség és a nagy leszorítóerő kombinációja gumi- és motorhibákhoz vezetett; Jean-Louis Lafosse (1981) és Jo Gartner (1986) halálos nagysebességű balesetei növelték az aggodalmakat. A második bürokratikus: a FIA bejelentette, hogy a továbbiakban nem hagy jóvá 2 km-nél hosszabb egyenessel rendelkező pályákat - a Mulsanne 5 km felett volt. Összehasonlításképpen: a legendás Nürburgring Nordschleife Döttinger Höhe-ja is csak körülbelül 2 km. Az eredmény: az 1990-es verseny előtt két, körülbelül egyenlő távolságra elhelyezett sikánt építettek az egyenesbe.

Most jön az érdekes rész: a hatása jóval kisebb lett, mint vártuk. 1992-ben a leggyorsabb időmérő kör átlagsebessége mindössze 249,8-ról 243,3 km/h-ra esett. Sőt, a sikánok valami olyat sem csináltak, hogy - kilépéskor újra padlógázra lépsz, és a sebesség ismét a 320-340 km/h-s sávba emelkedik. A sikánokat a Le Mans "legvitatottabb változtatásaként" emlegetik; a rajongók ma is azt vitatják, hogy "ha eltávolítanák egyet, jobb lenne a verseny?" De legyünk őszinték: a Mulsanne még mindig nem pont lassú, amit a nagy balesetek keservesen megmutattak. Egyébként ez nem volt az egyetlen sikán-bővítés ezen a pályán: 1968-ban a boxutcák előtt hozzáadták a Ford-sikánt (a Bugatti Circuit megosztja ezt a sikánt a nagy pályával), 1987-ben a Dunlop-kanyarhoz sikán került, és az autók a híd alatt 290 km/h helyett 180 km/h-val kezdtek el áthaladni.

Tertre Rouge, Arnage és Porsche-kanyarok: A kanyarok karaktere

A pályának nemcsak egészéről, hanem a kanyarjairól is szólni kell. Mindegyiknek megvan a maga karaktere:

• Tertre Rouge: Gyors és kritikus. Innen indul a Mulsanne első szegmensére vezető kijárat; az első gázadási pontot korán kell megtenni. A profilja kétszer változott: 1979-ben gyors dupla-csúcsos kanyarrá vált, 2013-ban pedig Allan Simonsen halálos balesete után mintegy 200 méterrel befelé húzták.
• Arnage: A pálya leglassabb kanyarja - de ne hidd, hogy "könnyű". Az Indianapolis sebessége után érkező szűk, nehéz patkókanyar; a pálya egyik legmegterhelőbb kanyarja. Bár lassúnak tűnik, valójában ez igényli a legtöbb figyelmet.
• Porsche-kanyarok: Valójában öt egymáshoz kapcsolt kanyarból áll. Szuper gyors, és nagy prémiumot fizet a downforce-ért; a kör során itt borulhat fel legkönnyebben az autó egyensúlya. Az 1972-es 300 millió frankos nagy felújítás során került ide a sok halálos áldozatot követelő "Maison Blanche" kanyar helyére.
• Indianapolis: A 38 kanyar másik legendája. A nevének eredete nem teljesen világos; egy érdekes feltételezés szerint a Mulsanne-Arnage közötti szakaszt 1921-ben az év francia GP-jére építették, és ezért lehetett tégla borítású.

Egy megjegyzés azoknak, akik a kanyarszámon akadnak fenn: a 38 a hivatalos szám. Ha a pályán látszólag kevesebb "elnevezett" kanyart számolsz, ne csodálkozz - a hivatalos számítás az, amire támaszkodnod kell.

Amikor a pálya változott, az autók is változtak

A pálya fejlődése nemcsak az aszfaltozásról szólt; közvetlenül irányította az autók tervezését is. A klasszikus elrendezést utoljára 1971-ben használták, a 362 km/s-t elérő Porsche 917 korszakában; az 1972-es átalakítással, a Porsche-kanyarok megjelenésével a kanyarok száma 19-ről 26-ra nőtt, ma pedig már 38. Vagyis már nemcsak "egyenes és gyors" pályáról beszélünk, hanem kanyarokat is számolnod kell - ez pedig a leszorítóerőt, azaz a járművet a talajhoz nyomó aerodinamikai erőt minden eddiginél kritikusabbá tette. A hosszú farokkal rendelkező karosszériák az egyeneseknek születtek, míg az olyan szakaszok, mint a Porsche-kanyarok, a nagy leszorítóerőt előnyben részesítő modern prototípusok tervezését formálták. Az olyan legendás korszakok, mint a Ford-Ferrari háború vagy az Audi uralma, éppen ennek a fejlődésnek a hátteréhez kapcsolódnak; ahogy változott a pálya, úgy változtak a győzelmi receptek is. Emlékezz arra, hogy a prototípusok átlagos köridősebessége meghaladhatja a 240 km/s-t - még a kanyarokban is autópálya-tempóval haladsz, gondold csak el.

Egy utolsó friss megjegyzés: a 2018 óta használt "Circuit N°15" elrendezés ma is érvényes, és a 2026-os versenyt ismét 13,626 km / 38 kanyar adatokkal listázzák. Csak egy kis esztétikai változás történt: a Dunlop híd márkajelzése 2026-tól Goodyearre vált. És egy kis őszinteség az utolsó módosításról: a Mulsanne-szakasz füves széleit az utóbbi időben aszfaltozták. Sorban áll a 95. verseny - 2027. június 9-13. között.

Rövid zárás: Miért legendás ez a pálya még mindig?

Amit a La Sarthe különlegessé tesz, az a sebesség és a kanyarok is - de a lényeg valami más: ez nem egy kör, hanem egy hely. Egy pálya, amely a közutakon él, és minden változásában egy történetet, egy balesetet, egy rekordot hordoz. A sikánok megérkeztek, a kanyarok elmozdultak, a hidakat átborotválták, de a Mulsanne-en még mindig totálisan lenyomják a gázt. Te helyben lennél, eltávolítanál egyet a sikánok közül? Kíváncsian várom a válaszodat.

Források

• Circuit de la Sarthe
• Mulsanne-egyenes
• A Mulsanne-egyenes, a sebességrekordok színtere
• Fedezd fel a Le Mans-i 24 órás verseny pályáját, kanyarról kanyarra
• Miért futják a Le Mans-i 24 órást közutakon?
• Le Mans-i 24 órás - A legendás pontok a Circuit de la Sarthe-on
• Le Mans-i 24 órás 2026 - FIA WEC
• Porsche-kanyarok Le Mans-ban
• Longtail: hogyan ihlette a Mulsanne-egyenes... - Road & Track
• Archívum: amikor a Le Mans meghozta legvitatottabb változtatását