Miért tiltották be a Le Mans-i futórajtást az autóknál?

A Le Mans-i rajt egy indulási rituálé volt, amelyet 1925-től 1969-ig alkalmaztak a 24 órás versenyen: a versenyzők az autók túlsó oldalán várakoztak, és a zászló leereszkedésekor futva szálltak be a járműveikbe. Remekül hangzik, ugye? De épp ez a futás, a sietve be nem kapcsolt biztonsági övek és a káoszos első körök miatt tiltották be ezt a rajtot. De hogyan vált egy rajteljárás ekkora legendává, ekkora veszélyessé? Nos, elmesélem.

Hogyan született meg a Le Mans-i rajt: A zászló leereszkedésekor minden elkezdődik

A 24 órás versenyt először 1923. május 26-27-én rendezték meg Le Mans környéki nyilvános utakon. Az első két évben a rajt a megszokott állórajt volt: a versenyzők az autókban ültek, és a zászló leereszkedésekor nyomták a gázpedált. De 1925-ben változott a helyzet, és megszületett az híres futva induló rituálé.

A dolog vicces oldala: ezt a formátumot nem műszaki kiválóság, hanem bérleti díj miatt választották! 1923-24-ben, amikor a "Raineries" terület tulajdonosa, ahol a rajtzóna volt, triplára emelte a bérleti díjat, az ACO szervező a megoldást a Mulsanne egyenes használatában találta meg. Vagyis a motorsport-történelem egyik legikonikusabb látványa egy korlátozott költségvetéssel küzdő bérleti alkuból született.

De hogyan működött ez a rajt? Az autók a pit mentén sorakoztak fel, sőt 1962-ig a felállás sorrendjét a hengerűrtartalom határozta meg - 1963-tól kezdve időmérő edzésre tértek át. A versenyzők pedig az egyenes túlsó oldalán álltak. Amint a francia zászló leereszkedett, mindenki futásnak eredt: átfutni, külső segítség nélkül beszállni az autóba, beindítani a motort és elindulni. Gondolj úgy rá, mintha egy atlétikai verseny céljánál ugrálnál be az autódba és indulnál el. A 24 órás állóképességi verseny első 10 másodperce százméteres futássá alakult.

Miért volt ennyire veszélyes? Elindulni bekapcsolt biztonsági öv nélkül

Most jöjjön a kritikus kérdés: miért tiltották be ezt a rajtot? A válasz egy szóval: sietés. A biztonsági övek akkoriban újdonságnak számítottak az autókban, és a versenyzők a futás izgalmától vezérelve nem szántak időt az öv bekapcsolására. Vagy egyáltalán nem kapcsolták be, vagy az autóban, ami még rosszabb, az első körök terhe alatt próbálták bekapcsolni, miközben vezettek. Gondolj egy pillanatra: ma elindulnál anélkül, hogy bekapcsolnád a hátsó ülésen ülő gyerek övét? Ők egy versenyen teljes gázt nyomtak.

Az eredménye nyilvánvalóan katasztrófa volt. A zsúfolt rajtzónában bekövetkezett balesetekben halálos áldozatok is voltak, és minden évben, amikor a zászló leereszkedett, a szívek a torkunkban vertek. A márkák számára ez szent verseny volt: az első körökben az élen teljesíteni a rajtot hatalmas reklámértéket hordozott, és bónuszt is hozott a pilótáknak. Vagyis mindenki tovább futott, sőt repült. A nyitott kokpitű autók pilótái az időnyerés érdekében szinte repülve ugrottak az autóba a motorháztető és az ajtók fölött át!

A lejtős rajtzónán az autók megcsúszásának megakadályozására ékeket használtak; az ACO kék-sárga színű ékeket adott a pilótáknak. Még egy ilyen részletesen szervezett eseményben is az első rohanás minden alkalommal szerencsejátéknak tűnt.

Kis történetek, amelyek feledhetetlenné tették a rajtot

Ez a rituális körül máig elmesélt jelenetek élnek. Stirling Moss, amikor az autó várakozott az 1. sebességfokozatban, beugrott az ülésbe, és tengelykapcsoló nélkül indította a motort; az autó rázkódva halt előre, néhány másodperc múlva, amikor benyomta a tengelykapcsolót, elindult a motor. Olyan, mint egy megválaszolatlan vizsgakérdés, de működött!

Egy másik legendás részlet ma is felbukkan az utcákon: valaha elgondolkodtál már azon, miért van a Porsche gyújtáskulcsa bal oldalon? A válasz a Le Mans-i rajt. Úgy tervezték, hogy bal kézzel indítható a motor, jobb kézzel pedig azonnal be lehet kapcsolni a sebességet, és ez a megoldás néhány tizedmásodpercet hozott a pilótának. Amikor megtudtam, hogy ez a hagyomány a mai Porsche közúti autókban is fennmaradt, elég meglepődtem.

És persze voltak humoros oldalai is: Jean-Manuel Fangio egy alkalommal teljesen kihagyta a rajtot, mert sietségében a váltókar beakadt a nadrágjába. 1966-ban pedig egy ecuadori csapat az aszfalt kapujának feltörésével okozta, hogy 56 autóval rajtoljanak az 55 helyett. Csak képeld el, hogy egy versenyen az ajtó betörésével veszel részt!

1968: Az a első kör, amely megváltoztatta Willy Mairesse sorsát

Az események láncolata, amely a rajt végét készítette elő, 1968-ban kezdődött. A belga pilóta, Willy Mairesse az első körben a Ford GT40 valószínűleg rosszul zárt ajtaja miatt súlyos balesetet szenvedett a Mulsanne-egyenes végén. A versenyt szeptemberben futották, és a rajt 15:00-kor indult.

A baleset következménye szívszorító volt: Mairesse súlyos fejsérülést szenvedett, két hétig eszméletlen volt, és soha nem gyógyult meg teljesen. Soha többé nem versenyzett, és 1969 szeptemberében saját kezűleg vetett véget az életének. Az ajtó nyitásának pontos körülményei máig vitatottak - az ajtó kinyílása volt-e, vagy az ajtó reteszének meghibásodása -, de semmilyen vita, akár halottak vagy élők között, nem csökkenti ennek a rajtnak a kockázatát.

Ez a baleset egy kérdést ültetett a pályán lévő mindenki elméjébe: Megéri ez a rajt?

1969: Jacky Ickx történelmet író sétája

Íme a motorsport történetének egyik legerősebb tiltakozása. 1969-ben, amikor a zászló leereszkedett, és az összes versenyző könnyfakasztó sebességgel rohant autóihoz, a fiatal belga Jacky Ickx nyugodtan sétált. A biztonsági övét pedig ülve, gondosan csatolta be. Mialatt sétált, szinte nekiütközött egy gyors ellenfél autója - vagyis minél valóságosabb volt a veszély, annál jelentősebb volt a tiltakozás. Ickx sétája miatt a verseny szinte a rajtvonalról kezdve kárba veszett: az első rajthelyről induló Rolf Stommelen Porsche 917-je már ekkor megközelítette a Tertre Rouge kanyart.

De használt-e a tiltakozás? A válasz: annyira, hogy szavakkal nem is lehet elmondani. Ickx az utolsó körben Hans Herrmann Porsche 908-jét nagyon kis előnnyel előzte meg, és megnyerte a versenyt. A nem futó ember nyert. A verseny hivatalos honlapja ezt a cselekedetet olyan tiltakozásként írja le, amely "legendává tette őt, és megváltoztatta a verseny arculatát".

Egy olyan tiltakozás, amely legendává tette őt, és megváltoztatta a verseny arculatát.

De az 1969-es történet egy keserű jegyzettel is zárul. Ugyanezen verseny első körében John Woolfe magánversenyző életét vesztette egy balesetben. Amikor Ickx sétája, Woolfe halála és egy évvel korábban Mairesse fejét érő ütés összeér, mindenki ugyanazt értette már: ez a rituálé nem romantikus volt, hanem halálos.

A rajt betiltása: hogyan változott meg minden 1970-ben és azután?

A hagyományos Le Mans-i rajtot 1970-re megváltoztatták. Az autók a boxfalon maradtak felsorakozva, de ezúttal a versenyzők az autókban ültek, becsatolt biztonsági övvel. Amikor a zászló leereszkedett, beindították a motorokat, és elindultak. Vagyis volt futás, de már senki nem ugrott be öv nélkül egy 400 lóerős gépbe. Hivatalos megfogalmazásban: a versenyzők a futás helyett az autóikban ülve rajtoltak. Logikus, nem?

Az igazi átalakulás 1971-ben jött el: a futó rajt. Ez pontosan a ma ismert formátum, amelyet Indianapolisi stílusú rajtnak is neveznek. Hogyan működik? Az autók az időeredményeik szerint kettesével sorakoznak fel, körülbelül 7,5 perccel a verseny kezdete előtt indulnak el a hivatalos autó mögött, és egy bemelegítő kört tesznek meg. A pace car a rajtvonal előtt hagyja el a pályát, és az utolsó 200 métert az első rajthelyen álló autó határozza meg. A naprakészebb gyakorlatban pedig zöld zászlóval az autók egyesével elindulnak, és egy formációs kört tesznek meg a safety car mögött; amikor a pace car visszaér a boxutcába, a francia zászló indítja el a versenyt. Vagyis ma is van Le Mans-ban leereszkedésre váró francia zászló, csak már senki nem fut.

A futó rajttal együtt egy technikai szabály is megváltozott: a győztes már nem az volt, amelyik a legtávolabb jutott, hanem az az autó, amely az utolsó kör teljesítéséig a legtöbb kört teljesítette a rajt/cél vonalhoz képest. Más szóval a verseny valóban egy "24 órás legtöbb kör" versennyé alakult.

Érdemes egymás mellett látni a rajtformátumokat az évek során:

Mit üzen nekünk a mai hibrid rajt?

Eddig azt meséltem el, hogyan halt ki a klasszikus rajt, de az igazán érdekes rész a következő: Le Mans nem szakadt el teljesen a gyökereitől. A mai mozgó rajt előtt a pilóták még mindig a járművük túlsó oldalán ülnek, bekötött biztonsági övvel. Vagyis a híres "túlsó oldal" rituálé örökségként tovább él - csak a futás része került ki belőle. Ez gyakorlatilag egy tiszteletadás a történelemnek: "Ne fussatok, de ne felejtsétek el, honnan jöttetek."

Gondoljunk csak bele: a világ legrégebbi aktív endurance-versenye 1923 óta fut, és a pálya - a 13,626 km hosszú Circuit de la Sarthe, amely véglegesen lezárt közutak összekapcsolásából áll - minden júniusban újra színre lép. A Mulsanne-egyenes két sikánt kapott, miután a FIA 1990-ben betiltotta a 2 km-nél hosszabb egyeneseket, miután Roger Dorchy 1988-ban WM P88-jével 407 km/h-s csúcsot ért el; a mai sebességrekord 366 km/h. A versenybiztonság minden területen fejlődött, de az első túlsó oldali megállás még mindig ott van.

Eredmény: A futásnak vége, a tanulság maradandó

A Le Mans-i rajt a motorsport egyik legkeményebb leckéjét tanította meg nekünk: bármilyen lélegzetelállító is a látvány, az emberi élet nem alku tárgya. Ez a 45 éves rituálé, amely egy bérleti alkuból született, a biztonsági öv bekapcsolása nélküli sietséggel életet követelt, és végül egy pilóta sétájával ért véget, ma is beszédtéma, mert minden tekintetében emberi - hőstetteivel, hibáival, mulatságos pillanataival és tragédiáival együtt.

Ha te lettél volna az 1969-es rajtsoron, futottál volna, vagy Ickxhez hasonlóan sétáltál volna? Amíg gondolkodsz a válaszon, egyszerre érted meg újra, mennyire értékes történelmi lecke az, ami a zászló leengedésekor történt.

Források

• Le Mans-i 24 órás verseny századik évfordulója - Felejthetetlen rajtstílus
• Le Mans-i 24 órás verseny - Wikipédia
• 1969-es Le Mans-i 24 órás verseny - Wikipédia
• Jacky Ickx interjúsorozat (2) - 1969 és a séta a győzelemig
• Willy Mairesse - Elfelejtett F1-es versenyzők
• John Woolfe - Motorsport-emlékhely
• Lépj be Le Mans történelmébe - Louwman Múzeum
• A Le Mans-i rajt - GT Motorsports