Hogyan indult a Le Mans 1923-ban, és miért 24 óra?

Le Mans alapítói nem a leggyorsabb autót keresték, hanem azt a legmegbízhatóbb gépet, amely egy napon át kitart; a 24 óra éppen ezért került választásra.
Le Mans alapítói nem a leggyorsabb autót keresték, hanem azt a legmegbízhatóbb gépet, amely egy napon át kitart; a 24 óra éppen ezért került választásra.

Az oldal megosztása

A Le Mans-i 24 órás versenyt az Automobile Club de l'Ouest rendezte meg először 1923. május 26-27-én a franciaországi Le Mans város közelében, és a mai napig megrendezik; ez a világ legrégebbi endurance-versenye. A verseny 24 órás hosszának oka az volt, hogy a Grand Prix-val ellentétben nem a leggyorsabb autót, hanem azt a legmegbízhatóbb autót akarták megtalálni, amely egy teljes napon át képes maradni. De hogyan született meg ez az ötlet, mi volt a Rudge-Whitworth Kupa, és hogyan jutott el a verseny a Bentley és a Bugatti korszakától a háborún át az 1949-es visszatérésig? Mindent elmesélek, csatold be a biztonsági öved!

Kiemelt pontok

  • Az első verseny 1923. május 26-27- én került megrendezésre, hivatalos nevén 24 Hours Grand Prix of Endurance néven.
  • A rajtnál 33 autó volt; szinte mindegyik francia volt, csak egy brit Bentley és egy belga Excelsior kivétel.
  • Az első díj, a Rudge-Whitworth Triennial Cup 1925-ben a Chenard & Walcker csapatáé lett.
  • A Bentley 1927 és 1930 között négy egymást követő évben nyert.
  • A verseny 1940 és 1948 között nem került megrendezésre, és 1949-ben tért vissza a Ferrari első győzelmével.

Hogyan indult a Le Mans 1923-ban?

Az 1920-as évek Európájában a motorsport szó hallatán a Grand Prix jutott eszébe: zárt pályákon, körökre bontva, több órás sebességünnepélyek. Az Automobile Club de l'Ouest, röviden ACO, éppen ezen a ponton akart valami mást kipróbálni. A francia autóipar erejének bemutatására egy teljesen más jellegű verseny megrendezése mellett döntött, amelyet a Rudge-Whitworth szponzorált.

A cél egyszerű volt, de merész: Egy autó lehet gyors néhány órán át, de kibír egy teljes napot? Vagyis a vizsgálat nemcsak a gyártók sportosságát, hanem a megbízható autók gyártására való képességét is mérte. Gondold csak el: ma is egy telefon nehezen bírja egy napig, 1923-ban pedig egy autó 24 órán át megszakítás nélkül haladt az úton. Ezért a Le Mans az autóipar valódi tesztpályájaként került be a történelembe.

Az első versenyt 1923. május 26-27-én rendezték Le Mans közelében. Hivatalos neve 24 Hours Grand Prix of Endurance volt, és maga a név is elárulta, mit csináltak: nagy díj a kitartásért. A szabály is a mai őse volt: 24 óra elteltével az az autó nyer, amelyik a leghosszabb távot tette meg. Vagyis minden perc, amit a boxutcában töltöttél, egy perc veszteség volt az úton. Ez a logika az elején formálta meg a verseny szellemiségét.

Miért pont 24 óra?

Ez lehet az a kérdés, amely téged is elgondolkodtat: Miért egy nap? A válasz a verseny születési ötletében rejlik. Az ACO nem egy rövid sprinten, hanem a valósághoz a lehető legközelebb álló vizsgálaton akarta mérni a gyártókat. Az autó reggel elindul, az esti sötétben folytatja, a másnapi reggelbe hajt; az éjszakai vezetés, a fáradtság, a mechanikus elhasználódás... minden a egyenletben volt benne. Ez akkoriban egyfajta valós világbeli megbízhatósági teszt volt.

Haddjek egy hasonlatot: ez olyan, mint a különbség a 100 méteres futás és a maraton között. A 100 méteren a robbanáserő a fontos, a maratonon viszont a kitartás stratégiája. Le Mans pontosan a motorsport maratonja volt, sőt annál is több: egy ember lefutja a maratont, miközben az autója egyszerre egy napon át megszakítás nélkül működik. Ez a formátum a tartós és üzemanyag-hatékony járműgyártás innovációját is megindította; a gyártóknak szilárdabb, hatékonyabb gépeket kellett építeniük a verseny megnyeréséhez. Ha te lennél, a néhány órás show-t választanád, vagy az egy napnál hosszabb igazi próbát?

Rudge-Whitworth Kupa: A díj, amely meghatározta a verseny identitását

A verseny első díja a Rudge-Whitworth nevét viselte, egy brit márkaét, amely óriásfelnik gyártásáról ismert. És a kupa, ahogy a neve is mutatja, nem volt klasszikus egyetlen versenyre szóló díj: a Rudge-Whitworth Triennial Cup, vagyis a hároméves kupa, három egymást követő 24 órás versenyen összességében a leghosszabb megtett távot teljesítő autónak járt. Vagyis a győzelemhez három éven át minden évben tartósnak kellett lenned. Ez szó szerint koronát tett arra a szerkezetre, amely a verseny első éveiben a tartósságot helyette középpontba.

Miért maradt félben a hároméves ötlet?

A Triennial Cup ötletére csak 1923 és 1925 között, vagyis egyetlen időszakban majmoIoít cseréltek; az eredeti szándék az volt, hogy újabb hároméves időszakokkal folytassák, de ez az ötlet 1928-ban elvetésre került. Helyette jött a ma ismert rendszer: minden évben a 24 óra végén a leghosszabb távot megtett autót nyilvánítják összesített győztesnek. A kupát később Rudge-Whitworth Biennial Cup-ra nevezték át.

És ki kapta az első kupát? Az első három Le Mans eredménye alapján a díjat a francia Chenard & Walcker gyártó kapta. Ez a kupa a Le Mans történetének első kupája, és a verseny múzeumában állítják ki. Sőt a Le Mans századik évfordulós ünnepségein az eredeti kupa, amelyet a győztes párosnak adtak, újra napvilágra került. A nyitóversenyt Michelin gumikkal szintén a Chenard & Walcker nyerte; vagyis az első évek igazán francia ünnep volt.

Milyen volt a helyzet az első rajtnál?

Az első verseny mezőnye meglehetősen hazai volt. A nyilvántartásokban 35 nevezés szerepelt, és ebből mindhárom kivételével mindenki francia volt. Május 26-án reggel 33 autó rajtolt el; a márkák listáján olyan francia nevek tűntek ki, mint a Lorraine-Dietrich és a Chenard & Walcker. A külföldiek mindössze két név voltak: egy belga Excelsior Albert 1er és egy magán brit Bentley.

Ez a kép szépen összefoglalja a verseny kezdeti identitását: az ACO a francia gyártás kirakatát hozta létre. De nézd az iróniát: a verseny későbbi éveiben éppen az az egyetlen brit Bentley volt az egyik olyan név, amely a világszínpadra vitte. A versenyt a Circuit de la Sarthe pályán rendezték, amely állandó pályaszakaszokból és ideiglenesen lezárt közutakból állt; a pálya 1923 óta nagy részben biztonsági okokból átfogó változtatásokon ment keresztül, és ma 13,626 km hosszú.

A Bentley és a Bugatti korszaka: a korai évek királysága

Bentley Boys'un beş zaferi, Le Mans'ı bir Fransız vitrini olmaktan çıkarıp dünya sahnesine taşıyan ilk güç oldu.

A korai években a sorrend francia, brit és olasz versenyzők, csapatok és autók között cserélt gazdát; a kiemelkedő márkák a Bugatti, a Bentley és az Alfa Romeo voltak. A Bentley 1924-ben szerezte első győzelmét, és ez az igazi robbanás előhírnöke volt: 1927-től 1930-ig a Bentley négy futamot nyert egymás után. Ezt az időszakot a Bentley Boys aranykorának nevezik, és egy évben az első négy helyet is megsöpörte. Összesen öt győzelem 1924 és 1930 között a márka történetének fordulópontjai közé számít; az 1929-es kompresszoros, 4,5 literes Blower Bentley is e korszak legendái közé tartozik.

Mi volt az a Bentley Boys? Röviden, a mai nyelven szólva: a márkának életet adó szenvedélyes, jól élő brit pilóták csoportja. Ennek a csapatnak a győzelmei a Bentley nevet Le Mans-szal tették azonosként, és megmutatták a világnak, hogy a verseny többé nem csak egy francia kirakat.

Az 1930-as évek: Bekapcsol az aerodinamika

Az évtized végére a technológia frontja megmozdult. A Bugatti és az Alfa Romeo a pálya híres hosszú egyenesében való nagyobb sebesség eléréséhez magas aerodinamikai karosszériájú autókat használt. Vagyis Le Mans már az első évtizedében elkezdt olyan laboratóriummá válni, amely hajtja a járműtervezést. Ez tökéletesen egybeesik a verseny eredeti ötletével: az volt a cél, hogy tesztpálya legyen, és nemcsak a tartósság, hanem a tervezés terén is határokat feszegetjenek.

Háborúközi törés és a nagy visszatérés 1949-ben

Mint minden nagy lakomának, a Le Mans-nak is voltak kihagyott évei. A verseny 1936-ban, a Nagy válság idején a franciaországi általános sztrájkok miatt maradt el. Aztán 1939-ben kitört a második világháború, és ez teljes évtizednyi szünetet eredményezett: a verseny 1940-től 1948-ig egyetlen alkalommal sem került megrendezésre. Gondoljunk bele: egy verseny egy teljes évtizedig hallgat; a pálya létesítményei is megkapták a háborúból a maguk részét.

De a történet itt nem ér véget, éppen ellenkezőleg, újra kezdődik. A pálya létesítményeinek újjáépítése után a verseny 1949-ben visszatért, és a nagy autógyártók megújult érdeklődésével fogadták. És a visszatérés éve egy újdonságról is ismert: a Ferrari pontosan az első Le Mans-i győzelmét ebben az évben szerezte. Luigi Chinetti és Peter Mitchell-Thomson a Ferrari 166MM-mel aratott győzelmet. Vagyis amikor a háború után felment a függöny, a színpadon egy új olasz óriás állt; a verseny előtti évtizedek a Ferrari és számos más legenda történetei lettek volna.

Röviden: Miért különleges még mindig a Le Mans?

Amikor 1923-ban 33 autó egy napon át tartó tartóssági vizsgára indult, senki sem sejtette, hogy ez a verseny több mint egy évszázadig fog tartani. Bár a Rudge-Whitworth Kupa hároméves tartóssági ötlete útközben elveszett, a lényeg ugyanaz maradt: nem a leggyorsabb, hanem a legellenállóbb nyer. A Bentley aranykora, a Bugatti aerodinamikai kísérletei, a háború évtizedes csendje és az 1949-es Ferrari-val való visszatérés... mindezek egyetlen gondolat körül forognak. Szerintem a verseny legszebb eleme ez: az 1923-as első reggeli rajtnál feltett kérdés ma is ugyanaz a kérdés.

Források